A terror háza (Budapest, Andrássy út 60) magyar szemmel

Rövid sorbanállás és jegyvásárlás után (felnőtteknek 1000 forint) irány a lift. Ezzel érkezünk a kiállítás kezdetére, a harmadik emeletre. Az első teremben három nagyobb kép fogad - jobbról a trianoni nemzetpusztítás adatai, középen a bejárattal szemben a 'hős szovjet hadsereg' előrenyomulásának képei zenével és hanganyaggal. Ilja Ehrenburg elvtársnak, Sztálin elvtárs főpropagandistájának tüzes jelszavait nem idézi a kiállítás, melyek például eképpen szóltak: "Ne kíméld az ellenséget, a csecsemőket és aggastyánokat sem. Törd meg a német nők büszkeségét, erőszakold meg őket. Ha egy nap nem öltél németet, az elveszett nap. Hős szovjetkatona, ölj, ölj, ölj!", noha a hős szovjetkatonák hazánkban is ezen nemes elvek alapján jártak el a polgári lakossággal szemben. (Győrben például egyszerűen lelőtték azt a püspököt, aki az óvóhelyen a nőket akarta megvédelmezni az megerőszakolók brutalitása ellen).

Ennek a képnek a másik oldalán képek a német hadseregről, Hitler beszédeiről, majd bergen-belseni képek 1945-ből, valamit auschwitz-birkenaui szemüveg és cipőhegyek hanganyag nélkül. Arról, hogy a bergen-belseni magas halálozási aránynak a 'szövetségesek' bombázásai miatti ellátási és higiéniai hiányosságok, és előrenyomulásuk miatt szükségessé vált táborösszevonások következtében előállt zsúfoltság és tífuszjárványok voltak az okozói, nem esik szó. Arra, hogy a szemüveg és cipőhegyekről készült fölvételek nagy valószínűséggel utólag összehordott tárgyakból készültek, szintén nem utal a kiállítás.

A következő teremben annak közepén hosszú fekete asztal van fekete padokkal, rajta terítékkel, az asztalfőn egy bábu áll, melyre Szálasi Ferenc képét vetíti egy diavetítő. A terem végén levő képek Szálasi Ferenc és kormányának hazahozatalát és megbilincselését mutatják 1945-ben. A termekben telefonkészülékek vannak, melyek az adott korra vonatkozó hanganyagot tartalmaznak (pl. beszédeket illetve zenét).

Ezek után a Gulág terem a szovjet táborokról informál, majd az ÁVÓ terme következik, ahol az ÁVÓs tisztek tablója bemutatja a főbb tiszteket, mint Petőt, Bauert, Berkesi Andrást és a vezetőt, Péter Gábort (Auspitz Benjámint), a volt szabósegédet. Kevés kivételtől (Péter Gábor, Szűcs testvérek, ...) eltekintve a volt ÁVÓsok idős korban, kiemelt nyugdíjjal, jómódban haltak meg vagy élnek ma is, őket a 'rendszerváltás' a legkevésbé sem érintette, esetükben megbüntetésről beszélni nem lehet, kivéve az egymás propaganda céllal történő üldözését a legvéresebb terrorkorszakban (Péter Gábor, Szűcs testvérek, Rajk László, Kádár János, ...)

A vallások üldözésével kapcsolatos szoba bemutatja a papság üldözését, Ravasz László és Mindszenti József sorsáról is szólnak. Keresztény kegytárgyak mellett zsidó imasálat és imaszíjat (tefilin) is bemutat, amit a tudatos népbutítás kategóriájába sorolhatunk, hiszen a túlnyomórészt zsidó ÁVÓsok soha, még véletlenül sem üldözték saját (esetleg ideiglenesen levetett) vallásuk képviselőit vagy jelképeit. Annál vadabb gyűlölettel gúnyolták és irtották a keresztény vallások templomait (pl. Regnum Marianum), azok papjait és jelképeit.

További helységek a parasztság célzatos megnyomorítását és megalázását mutatják be, a beszolgáltatást és a kolhozosítást, a nemzeti ellenállás és másként gondolkozók fizikai irtását és fölszámolását. Az egyik teremben az ilyen esetek tanúi és hozzátartozói illetve szenvedő alanyai tesznek tanúvallomást ilyen az esetekről videó felvételeken.

Egy teljes szobát szentel a kiállítás 1956 emlékének, ahol filmfelvételek mutatják be Nagy Imrét és vádlott-társait. Ennek a szobának a végén a kommunista vérbírók tablója áll, melynek képei nagyrészben üresen vannak hagyva, csak a nevek láthatók - ennek oka valószínűleg az, hogy a ma még aktív, de legalábbis kiemelt nyugdíjjal jómódban és háborítatlanul élő volt tettesek (a rájuk annyira jellemző szerénységből) nem járultak hozzá képük kirakásához.

A liftben az akasztás módozatait mutatják be egy kb. 3 perces filmben, emiatt a lift előtt állandó sorbanállás van, a lépcsőket lezárták a látogatók előtt.

A pince a beteg agyak készítette kínzócellákat mutatja be vizes cellákkal, szalmazsákokkal, kínzószerszámokkal, stb. ... A pincelátogatás végén tabló mutatja a tetteseket, zömében ÁVÓsokat, de a néző összezavarására és megtévesztésére ezek képei közé keverték nemzetünk utolsó törvényes kormánya tagjainak képeit is (Pálffi Fidélét, Csia Sándorét, Szálasi Ferencét, Endre Lászlóét és másokét).

A látottakról összefoglalva azt lehet mondani, hogy a kiállítás ténye mint olyan üdvözlendő és támogatásra érdemes. A bemutatott anyag színvonala és összeállítása sajnos nem emelkedik a 'Kommunizmus fekete könyvé'-nek színvonala fölé a nyilvánvalóan tudatos és félrevezető csalási és összemosási kísérletek miatt.

Holhome Ottó, Budapesten, 2002 júliusában.