Sterilizáció és meddővé tétel

LIBERÁLIS, NEM "FASISZTA"!

A Magyarok Világszövetsége és vele párhuzamosan dr. Hegedűs Lóránd református püspök nyilvánosan tiltakozott a közelmúltban azon törvény ellen, amely 2006. július 1-től lehetővé tette minden 18. évét betöltött nő számára a művi meddővé tételt.

Magával a tiltakozással természetesen minden keresztény nemzeti gondolkodású ember egyetért. Ám a tiltakozásnak volt egy szépséghibája: Hegedűs püspök a 18. évét betöltött nők akaratától függő művi meddővé tételt párhuzamba állította a hitleri Németország sterilizációs törvényével, amely a gyógyíthatatlan örökletes betegségben szenvedők kötelező sterilizációját írta elő, és erre hivatkozva a kifogásolt magyarországi rendelkezést "fasiszta jellegű" törvénynek nevezte, pedig e két törvény között óriási különbség van.

Az 1934-es németországi törvény a német nép és a német egészség érdekét volt hivatott szolgálni. Az örökletes betegségben szenvedők a német lakosságnak mindössze néhány százalékát alkották, és ezek szaporodásának megakadályozása egy generáció alatt eltüntette volna ezeket a betegségeket a német nép életéből. Ezáltal lényegesen jobb lett volna az élet minősége, hiszen az örökletes betegségek eltűnése növeli az egészségesek arányszámát az összlakosságban, csökkennek az egészségesek terhei, az állam több energiát és anyagi eszközt tud fordítani egészséges állampolgárai számára, továbbá a gyógyítható betegségek kezelésére, ami tovább növeli az egészségesek arányát. Mindez jelentős hasznot hajt a nemzet közösségének, mert az egészségesek teljes testi és szellemi erejükkel képesek munkálkodni a nemzet javára.

A német sterilizációs törvény fontos jellemzője volt, hogy nem egyéni döntésre bízta, hanem állami ellenőrzés melletti orvosi diagnózishoz kötötte a sterilizációt, és - Hegedűs püspök állításával ellentétben - nem terjedt ki a sterilizálandók köre a faji és politikai ellenfelekre. Nem felel meg a valóságnak, hogy a "nácik" a zsidókat sterilizálták, amennyiben azok nem szenvedtek örökletes betegségben.

Ennek ékesszóló bizonyítéka, hogy az auschwitzi táborban is szültek a zsidó nők. A sterilizáció célja nem más faj kiirtása vagy gyengítése, hanem a német faj szolgálata volt.

A német sterilizációs törvény politikai-ideológiai háttere a népi közösség értékének felismeréséből és nagyra értékeléséből fakadt: a nemzetiszocializmus egyetemes elvként hirdette, hogy a közérdek a magánérdek fölött áll, ezért a nemzet egészségének java fontosabb, magasabb rendű érték, mint az örökletes betegségben szenvedő ember joga a gyermekvállaláshoz. Ezért az előbbi érték felülírja az utóbbit. Ez a szemlélet természetesen éles ellentétben áll a liberalizmus individualista értékítéletével, az egyéni jogok túlhangsúlyozásával.

A német sterilizációs törvény nem áll ellentétben a keresztény erkölccsel sem. A Biblia tanúsága szerint (Ter 1, 26) ugyan Isten a teremtéskor ezt a parancsot adta az ősszülőknek: "Sokasodjatok és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet", de - ahogy erre a legnagyobb keresztény hittudós, Aquinói Szent Tamás rámutat - "A nemzésről adott isteni parancs az egész emberiségre vonatkozik... Ezért az emberek sokaságáról elégséges módon gondoskodva van, ha a nemzési feladatot egyes emberek teljesítik." (Summa Theologiae, II-II, q 152, a 2, ad 1). Vagyis a gyermeknemzés és a megtermékenyülés nem minden egyes ember természetjogi kötelessége, s ebből következik, hogy a hozzá fűződő jog sem abszolúte elidegeníthetetlen, hanem az állam által a közjó érdekében korlátozható.

Ezzel teljes összhangban tanítja ugyan Szent Tamás: "Noha az egyénnek egy szervtől való megfosztása ellentétben áll a megcsonkított személy egyedi természetével, mégis összhangban áll a közjót figyelembe vevő természetes ésszel." (Ugyanott, II-II, q 65, a 1, ad 1.). S ami az egy bizonyos szervtől való megfosztásra, illetve csonkításra is érvényes, értelemszerűen áll a sterilizációra, amely még csak nem is foszt meg nemi szervtől, hanem csak annak egyik funkcióját akadályozza.

A német sterilizációs törvénnyel éles ellentétben áll a 18. életévet betöltött nők számára a művi meddővé tételt lehetővé tevő törvény, amellyel a saját elhatározásuk alapján élhetnek a nők, függetlenül attól, hogy betegek-e vagy egészségesek. Már ebből is látható, hogy ez a törvény nem a nemzet életét és egészségét szolgálja, hanem éppenséggel élet- és egészségellenes, hiszen lehet, hogy éppen a legegészségesebb nők döntenek a művi meddővé tétel mellett. Ezenkívül az állami kontroll és korlátozás teljes hiánya miatt előre nem lehet felbecsülni, hogy ez a lakosság hány százalékát fogja érinteni, hiszen teljesen az egyéni döntésre van bízva. A közjónak semmi hasznot nem hajt, sőt a jelenlegi magyarországi viszonyaink között (amikor az alacsony születésszám következtében nemzetünket a kihalás veszélye fenyegeti) kifejezetten káros a közjóra. Ideológiai háttere egyértelműen liberális: az egyéni jognak a közjó figyelembe vétele nélküli kiterjesztésén alapul. Ellentétben áll a keresztény erkölccsel is, mert a "sokasodjatok és szaporodjatok" isteni parancs teljesítéséről való végleges lemondás erkölcsileg egyedül igazolható oka a közjó érdeke, ami az egyéni döntésre bízott művi meddővé tétel esetén nem áll fenn.

Világos tehát, hogy a német sterilizációs törvény és az általunk elutasított, szóban forgó magyarországi törvény között pontosan annyi a különbség, mint általában a közösségi értékeken nyugvó nemzetiszocializmus és az individualista liberalizmus között. Összekeverni a kettőt, és "fasiszta" törvénynek nevezni a művi meddővé tételt egyéni döntéstől függővé tevő, ízig-vérig liberális gyökerű törvényt annyi, mint egyenlőségjelet tenni a nemzetiszocializmus és a liberalizmus között! Megdöbbentő, hogy a keresztény nemzeti táboron belül ilyen prominens fórum és prominens személyiség részéről kell tapasztalni ezt a fogalomzavart!

Mindaz, aki az említett törvényt "fasiszta jellegű" törvénynek minősíti, hármas hibát követ el:

1. Logikai hibát, mert két, egymásnak ellentmondó gyökerekből eredő törvényt azonosít, s ezáltal végső soron a legfőbb logikai alapelvvel, az ellentmondás elvével kerül szembe, amely szerint semmi sem lehet azonos a maga ellentmondásával. (Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a német nemzetiszocializmus lényegesen különbözik az olasz fasizmustól, amely semmilyen sterilizációt nem írt elő.)

2. Történelmi hibát, mert történelmi tény, hogy a német sterilizációs törvény kizárólag az örökletes betegségben szenvedőkre vonatkozott, és nem az idegen fajúak vagy más politikai nézetet követők kiirtására irányult.

3. Politikai hibát, mert egyetlen liberális beállítottságú személy sem fog elvetni egy liberális jellegű törvényt amiatt, hogy a "fasiszta" címke van ráragasztva! Ezt a politikai hibát - sajnos - széles körben elkövetik jobboldalinak mondott politikusok, tévesen azt hívén, hogy mindent letaglózó, perdöntő érv a maguk igaza mellett, ha állításuk ellentételét "fasisztának" minősítik. A józan ész és a becsület egybehangzó következtetése viszont az, hogy a legjobb politika a tényeket tiszteletben tartó, igazmondó politika! A keresztény nemzeti gondolkodónak erkölcsi kötelessége, hogy a hamis párhuzamra akkor is rámutasson, ha a tévedést általa tisztelt, egyébként nagy tudású személy követi el.

Megköveteli ezt az Igazság szentsége. Ide is vonatkozik Arisztotelész bölcsessége: "Szókratész a barátom, de még inkább barátom az Igazság."

Tudós-Takács János

Szittyakürt 2006. május-június