Hollywoodi propaganda.

Amerikai disszidens hangok rádióadása 2005 július 16-án, Shaun Walker.

A minap egy hollywoodi propagandafilmet láttam, mely fehér embereket támad. A film címe "A postás" (The Postman). A főszereplő egy politikailag nagyon korrekt író, Kevin Costner. Kevin Costner úgy tűnik, fehérellenes filmekre specializálódott. A "farkasokkal táncolt" c. filmje mutatja, mennyire fehérellenes Costner. A postás nem teljesen ugyanazon a vágányon jár, mint a többi hasonló darab, mely a fehérek arculcsapását tűzi ki céljául. Annyi apróságot mutat be a mögötte levő csavart agyak sajátosságaiból, hogy érdemes odafigyelni rá.

A film a jövőben játszódik, miután sok rémes katasztrófa után a civilizáció megszűnt létezni a földön. Hollywood a nukleáris háborúkat szokta az ilyen jövőképekért vádolni, vagy néha valami olyan vírust, amely kisöpri bolygónkat. A Hollywoodi zsidók és liberálisok soha nem vádolják saját ideológiájukat a civilizáció összeomlásáért, amely természetesen a romlás igazi oka. Itt Amerikában területek mentek tönkre miatta. Nagy városaink részeit elhagyták, tönkrementek és tönkremenőben vannak. A probléma teljes mértékben faji, de a filmek ezt nem mutatják.

Én úgy vélem, hogy a Süllyedés c. film a szabad levegő szellője volt, mert mutatott faji ellentéteket. Míg a Süllyedés élesen a fajilag öntudatos fehérek ellen fordult, legalább megemlítette a fehérek elleni ellenségesség kérdését, amely témát Hollywood el szokott kerülni. Az utóbbi hatvan év propagandája a fehéreket mindig agresszív, erőszakos fajként ábrázolja, amely a világ problémáit hozza létre. Így tehát ha egy film fehéreket áldozatként mutat be, érdekes filmnek számít, és jól látogatott lesz, de mivel ez a zsidók céljának ellentmond, ezért elkerülik az ilyen filmeket.

A Postás tartalma pontosan megjósolható annak, aki ismeri a Hollywoodi fehérellenes propagandát. A film Utah államban kezdődik, ahol Kevin Costner él és saját dolgaival törődik. Becsületes, szolíd, független emberként mutatják be, akihez mindenki pozitívan viszonyul. Hamarosan belépnek a gonoszok is a képbe. Erőszakosak, fasiszták, nyíltan fajgyűlölő háborús uszítók. Ezek a fehérek a többi fehért saját katonai szövetségükbe akarják bevonni, és nem akarják, hogy egy down-szindrómás (veleszületett gyengeelméjűség) fiatal belépjen közéjük. A szegénytől élelmiszert lopnak, értelmetlen erőszakoskodás, ok nélküli gyilkosság és más hasonló tettek százai jellemzik őket. A jövőben ilyen fajtudatosok létezése tényleg idegesítő. Én magam fajtudatos vagyok, és kikerülném az ilyen fehér rasszistákat. Végső sorban nincs sok olyan film, amely területeket uraló rasszistákat mutat be, de ez a film úgy mutatja be őket, hogy én, a fehér rasszista sem szeretnék közéjük tartozni. Látják, a hollywoodi zsidó propagandisták értik, hogy hogy kell terjeszteni propagandájukat. Gyakran túloznak, és ezzel unalmassá teszik a filmet, de az az üzenet, amit közölni akarnak, senkit sem zavar össze. A film azt közli velünk, hogy a fajtudatos emberek rosszak. Ehhez a lehető legrosszabb embereket szedik össze, és itt és ott egy kis rasszizmust adnak a dologhoz. Nem olyan fehéreket mutatnak be, akik fajilag öntudatosak, és civilizációjukat építik föl, hanem olyanokat, akik rombolnak és megállítják a haladást.

Kevin Costner belép ebbe a hadseregbe és brutális életük visszataszítja. Kicsit bugyutának tűnik, mikor a húst kézzel eszik, de a zsidók ezt a képet akarják elterjeszteni róluk. Vicces módon a zsidók célja annak a képnek a fölépítése, hogy a fehér faji öntudatos emberek barlanglakók, akik moslékot esznek kézzel. Lehet, hogy tényleg ilyennek látják a fajtudatos fehéreket. Ez nagyon sokat mond el róluk nekünk.

Szórakoztató, hogy hogyan mehetnek ezek a liberálisok színes országokba, és a primitív társadalmakban csodálják a színeseket primitívségükért, miközben a fajtudatos fehéreket rögtön befeketítik "rasszistaként" és primitívnek ábrázolva.

A Postásban Kevin Costner elmenekül a szörnyű rasszistáktól és elmegy a lerombolt városba, melyek lakói föl akarnak építeni. A lakosok 95%-a természetesen fehér, és mind nagyon kedvesek a nem-fehérekkel. Érthető, hogy Hollywood miért használja ezt a trükköt. Ez nagyon jellemző. Ha a városban csak 5% lenne fehér, akkor mindegy lenne, hogy mit tesz Kevin Costner, és mit remélne a 95%-osan nem fehér városban. Ez még Hollywoodban sem lehetséges. Tudják, hogy a fehér közönség nem venné be az ilyen jövőt. Még ha a fehér közönség nem is szereti a Postásban játszó fehér rasszistákat, nem fogadna el olyan modellt, amelyben a fehér faj nyilvánvalóan vesztett. Ha a filmet író zsidók a kedves, reményteli város 95%-át feketének ábrázolják, és a velük ellentétben állók fehérek, akkor fehérek milliói ezt gondolnák: "Várjunk csak. Jött hirtelen egy gondolatom." Egy ilyen film a gyűlöletes fehér rasszisták ellenére fölébresztené a faji öntudatot. A faji tudat, az önmegtartás ösztöne és a területi integritás fehérek millióiban egy szikrát pattantana ki. Fölgyúlna bennük egy villanykörte. Ha egy vidéki déli területen játszanák a filmet, fehérek a fehéreknek drukkolnának, függetlenül azok támadásaitól a feketék ellen. Ez a "nemzet születését" ábrázoló egyik film lenne, faji háború, ahol a fehérek fehéreknek szurkolnak a moziban.

Nem akarok cinikus lenne fehér állampolgártársaim rovására, és arra sem biztatok senkit, hogy kedvelje azokat a szörnyű jellemeket, akiket Hollywood rasszistaként mutat be. Csak az igazat állítom. Elmélkedjünk el azon, hogy mi történne, ha Hollywood egy nyáron tíz olyan darabot mutatna be, melyek feketéket mutatnának be erőszakos rasszistaként? Ezekben a filmekben fehér férfiak védenék a fehér nőket a fekete támadók ellen, és ezek a fehérek kedves, nemes jelleműekként lennének ábrázolva. A nyár végére a nemzeti szövetség tagsága a csillagokig emelkedne.

Ez természetesen megnehezítené zsidó urainknak ellenőrzésünket, és emiatt mutat a Postás be ilyen valószínűtlen drámát. Ha Hollywood egy tényleg nagy történetet akarna bemutatni például a klasszikus orosz irodalomból, akkor ki kéne dobnia fehérellenes propagandáját.

A film előállítója, Quentin Terrintino, nem éppen fehér nemzeti érzelmű, igazi faji jeleneteket mutat be a filmben. Nekem tetszett Tárolt kutyák (Reservoir Dogs) c. filmje. Ennek semmi köze nem volt a faji ellentétekhez, de olyan fehérek játszottak benne, akik fajjal kapcsolatban nyilatkoztak, és a darab folytatódott. Ezek a megjegyzéseket nem használták föl arra, hogy csaló erkölcsi sértéseket csináljanak belőlük és fehérellenes tanítást oltsanak a gyanútlan fehérbe, aki emiatt később esetleg liberálissá lesz. Nem, a Tárolt kutyákban a faji jellegű beszélgetések egyszerűen a fehér szereplők mindennapi beszédtémáinak egyike, és a többi szereplő nem reagálása valószerűvé teszi a filmet. Normálisnak és valósnak tűnik, és ezzel megnöveli a film hihetőségét és szórakoztató értékét.

Másfelől szuperliberális úr, Kevin Costner, aki megpróbálta a fajkeverést dicsőíteni, nem tud semmiféle mélyebb valós értelmet varázsolni a Postásba. Ez egyszerű és valamennyire gyerekes szinten marad. A Kevin Costner után következő hős egy fiatal néger, aki nem viselkedik négerként. Ez egy másik példa arra, hogy mennyire tudják a Hollywoodi drámaírók, hogy a négereket sötétbőrű fehérekként kell ábrázolniuk, ha azt akarják, hogy a fehér nézők kapcsolatba kerüljenek ezekkel a jellemekkel. Afrikában négerek százmilliói laknak, de Hollywood soha nem mutatná be őket valóságos alakjukban. Még liberális újságokban is lehet arról olvasni, hogy az emberevés újra terjed az afrikai négerek között. Hollywood ezt nem mutatja be filmekben. Képzelje el, hogy a Cosbykat nézi a TV-n, és Bill Cosby megeszi fehér szomszédját. Ez nem vicc, ilyesmi nemrég történt meg, különösen Délafrikában.

A fajok közti különbségek óriásiak. De a Hollywoodi zsidók nem mutatják be a különféle fajok jellegzetességeit. Ők kiválasztanak egy jó embert, aki fehér értékek szerint él. Nekem személyesen semmi problémám nincs azzal, hogy mit tesznek a nem-fehérek saját országaikban. Olvastam pár éve egy groteszk cikket arról, hogy a Kongói négerek megettek pigmeusokat. "Ez fekete Thangnak (afro -amerikai) hangzik", mondja egy néger idézet. De én nem vagyok fekete, és az agyam nem így működik- ami jó dolog.

Ez nemcsak fekete-fehér faji harc, ez megvan minden faj között. Például idéztem Kevin Costner híres filmjét "Aki a farkasokkal táncol", ahol a fehérek erőszakosak és ártóak, míg az indiánok a legnagyobbak a szeletelt kenyér feltalálása óta. De Hollywood nem akarja az indiánok tényleges voltát bemutatni. Liberális fehéreknek van dolguk indiánokkal az indián rezervátumokban. A probléma a következő: a vérző szívű liberálisok elmennek a rezervátumokba, hogy segítsenek az indiánoknak. Úgy vélik, hogy az indiánok azért mocskosak és tehetetlenek, mert elvesztettek egy 400 éves faji háborút a fehérekkel, és most megtört emberek lettek. Azzal az arrogáns elképzeléssel mennek oda, hogy ők tudják, mi a jó és rossz közti különbség, és ők tudják, mi jó az indiánoknak. Amikor fölfedezik az indián valóságot, a dolgok nem olyan nagyszerűek. Az egyik legjobban őrzött titok, hogy elterjedt szokás az indiánok között, hogy az apák nemi kapcsolatba lépnek lányaikkal. Nem állítom, hogy ma mindegyikük ezt teszi. Látják, a gonosz fehér ember, aki megnyerte a 400 éves faji háborút, fehér elveket erőltetett ezekre a vörösbőrűekre, és ezek egyike a saját lányukkal folytatott nemi kapcsolat elítélése. De ez nem tartott sokáig. Ma, amikor a fehér ember hatalma már nem csillog úgy, és nem képes elveit ráerőltetni a vörösbőrűekre, ezek visszatérnek természetes útjaikra.

A fehér faj genetikai alapja, mely ezt a tilalmat állította, valamelyik árja DNA vonásban van, ami miatt a fehérek fizikailag irtóznak az ilyen dolgoktól. És emiatt a fehérek ma is viszolyognak az ilyen tettektől más egészséges fehérekkel szemben.

Minden faj nagyon különböző. Az indiánok szerint egy apának joga van ahhoz, hogy ő legyen lányának első szeretője. Ismerek egy esetet Kanadában, ahol nagybátyám bíró volt. Egy fehér hegyi őr egy másik alkohollal kapcsolatos esetet vizsgált egy rezervátumban, és kiderült, hogy az apa megerőszakolta a lányát. Nem tudom, hogy a hegyi őr rasszista volt-e, de undorodott ettől a cselekménytől, mikor letartóztatta az apát. A törvényszéken az indián azt mondta, hogy ez náluk szokás, és mivel a rezervátumban történt, nem is törvényellenes. Ez problémát okozott a liberális kanadaiaknak. Az indián apa azt állította, hogy a nemi közösülés a lányával indián szokás. És tényleg igazat mondott.

Ez pontosan a különbözőség egyik mutatója. Igen, a különféleség örömei akkor is jönnek, mikor nem várjuk őket. Ha átgondolom a sok rafinált problémát, amit a fehérellenes liberális világ hozott létre. Elképzelek egy zsidómentes világot. De ez már más téma.

Kevin Costner pár gazdag pénzadót megmozgatott az indiánok érdekében. Valaki alapot indított az indiánok májzsugorodásának kezelésére. Costner úr biztosan ott ujjongott a különféleséget üdvözölve. Lehet, hogy tudja, hogy csináljon esőt tánccal, de saját fajáról semmit sem tud. Costner úr eljutott arra a pontra, hogy hülyének nevezhetjük, és a fehérellenes fajirtó háború egyik áldozatának. Mi több, a filmek, melyeket Costner úr készít annyira fehérellenesek, hogy nyugodtan tekinthetjük őt zsidónak.

Mikor fogja Hollywood egy filmben bemutatni, ahogy az indiánok lassan kínozzák halálra áldozataikat, napokon és heteken keresztül? Ha megtennék, ez bosszantaná a jó indiánokat, akik fehérként cselekszenek. Fog-e Kevin Costner filmet csinálni a levágott fejű és lenyúzott bőrű fehér csecsemőkről? Fog-e Kevin Costner olyan fekete csoportokról filmet csinálni, akik fajilag gyűlölik a fehéreket? Ha megtenné, a filmben sok olyan fekete szerepelne, akik fehérként viselkednek, és a film fajok közti összhangban végződne: A nagy elképzelt végben. De ez Hollywood, és ez csak egy nagy érzékcsalódás.

A Postásban a fajilag különféle emberek nagyszerűek és haladóak, míg a fehér fajtudatosak csak mindent szét akarnak verni. Valójában ezek a Hollywoodi színészek újfajta gyarmatosításban élnek. Valaha fehérek mentek Afrikába, és ott elszigetelt, védett telepeket alapítottak, ahol a gazdag fehérek éltek. Ma a világ felfordult. Ma nem fehérek özönlenek szinte minden fehér országba, a gazdagok és híresek elszigetelt, védett telepeket hoztak létre, melyek láttán a brit gyarmatosítók irigykednének.

A hollywoodi filmek nem változtatják meg a legcsekélyebb mértékben sem a valóságot. A Postásban a rasszisták megmondták, hogy fajilag elfogadható tagokat keresnek, és tudtam, hogy hogyan fog végződni a film. A szörnyű fehérek veszítenek és a fajközti öröm ural mindent. Ha Costner úr filmez Hollywoodban, munka után egy színes sofőr viszi a védett stúdióból védett otthonába. Az 1960-as években Amerika irigyelte a jól védett otthonokat. Kíváncsi vagyok, hogy ő és a hozzá hasonlóak megállnak-e néha, hogy megnézzék, mekkora pusztítást okoznak. Valaha Hollywood fehér város volt, biztonságos, és fehér gyerekek egyedül sétáltak az utcákon. De azok a fehérek sokkal fajtudatosabbak voltak, mint a maiak. Azoknak a fehéreknek nem kellett bezárni a házaikat, de ma az ajtókon vasrácsok vannak és a bűnözés a kéményeken keresztül is bejut a házakba.

Mi lenne, ha Kevin Costner hirtelen fajilag öntudatra ébredne? Mi lenne, ha elolvasná a "ki uralja Amerikát" egy példányát és hirtelen ráébredne, hogy fehér és ezért valamit tenni is akar? Mi lenne, ha olyan filmet csinálna, mely fehéreket pártoló? Mi lenne, ha ezt a filmet bemutatnák Amerikában és a világon?

Ilyen filmet szeretnék csinálni. Még Kevin Costnernek is adhatnánk benne egy szerepet. Kitalálhatja, ki játszaná Kevin Costnert. Én olyan filmet szeretnék, amely Charles Dickens' "Karácsonyi történet"-ére alapoz. Ebben a filmben egy rasszistaellenes panaszkodna a fehérek és a Nemzeti szövetség gonoszságára, és arra, hogy mennyivel jobb lenne, ha a faji gondolkodás törvénnyel büntethető lenne. Karácsony szelleme meglátogatná, és megvitatnák a faji témákat 2005-ben Amerikában. Ez a vita olyan lenne, melyeket Ön vagy én folytatok vérző szívű liberálisokkal akik nem értik meg a faji kérdés fontosságát.

Miután a liberális kinyilatkoztatná, hogy szeretné, ha a fehér faj eltűnne, elvinnék 100 év utánra a jövőbe. A világ Mad-Max szerű helyzetbe került, és a világ szabad, faji öntudatos fehérekből, és olyan fehérekből állna, akik nem fehérek rabszolgái. Ez harmadik világot idéző látvány, ahol a fehér szokások idegenek és gyűlölik őket.

Ezután a karácsonyi szellem liberális urat visszaviszi az 100-as évek Amerikájába. Meg van döbbenve a közösségi szellemtől, a jól működő népi közösségektől, a bűnözés hiányától, és a társadalomban uralkodó nyílt faji büszkeségtől.

Ezután liberális urat visszaküldik 2005-be Los Angelesbe, ahol éjjel sétálhat a Crenshaw Boulevardon, és ahol egy négerekkel teli autó megy mellette.

Úgy gondolom, egy ilyen film fölébresztené fajunk embereit. Úgy gondolom, hogy ilyen filmeket kell csinálnunk, és ezeket az Interneten vagy más módon az emberekhez hozni.

Kanadában egy ilyen film természetesen rögtön be lenne tiltva. Kanada demokrácia, de egy ilyen film fölébreszthetné ott fajunkat.

Egy ilyen filmhez olyan csoport kell, melynek megvannak hozzá a forrásai és képessége, hogy meg is csinálja azt. A nemzeti szövetségnek szüksége van minden egyes fehér emberre, akik odafigyelnek, és akiknek megvan a tehetségük egy ilyen film megcsinálására. Mit gondol Ön erről?

Nem könnyű lépés a hozzánk csatlakozás. De ez a helyes út. Lépjen be Ön is a nemzeti szervezetbe.

A nemzeti szervezet:   http://www.natvan.com
vagy: http://www.natall.com