Horst Mahler cikkei

Új lelket alkotunk Németországnak!

Levél Gerhard Schröder kancellárhoz

A holokausztról

Horst Mahler interjúja a bulgár 'Politika' c. lap riporterével 2004-ben

Új lelket alkotunk Németországnak!

Teljesen biztos, hogy nincs szükségünk a többet a zsidók Istenére, mely a romlott mammonizmust küldi a világra, melyet nap mint nap látunk, aki féltékeny és hidegszívű, egyoldalú és valójában véges. A teljes zsidó terror fő támasza találkozott az Abszolút Szellemmel, mely Igazi Filozófia formájában öltött testet, egyesíti az alanyt és a tárgyat, a szellemet és az ügyet. Végtelen bölcsességgel tanítóként, és a Szentháromság kegyelmével, a germán szellem ebben az évszázadban az új, magasabb szellemiségű világ biztos alapjait fogja lerakni.

(Horst Mahler, ügyvéd és politikai gondolkodó (1936-ban született) filozófiai írást készített a drezdai német 'Herrenhaupt' újság számára, melyben leírja a nem mindenki számára látható, de nagyon is világos héber háborúviselést 'mindenki ellen', mely a világ békéjének fő akadálya. Ezt az agressziót teljes zsidóuralom alapvető célja kényszeríti ki, - melyről mind a mai napig nem mondtak le -, hogy a népeket uzsora és demoralizáció segítségével nyomja el és azokat megsemmisítse, akik ellenszegülnek a sátáni Jehova féltékeny akaratának. Nemzetek! Vigyázzatok!)

Herrenhaupt: Mahler úr, tanulmányaiban az eljövendő Német Birodalomról beszél, amely láncaitól megszabadulva új erővel tiszteli Istent, és a dolgokat helyes irányba tereli. Milyen lesz ez a birodalom Európa közepén?

Mahler: Ennek értelmes megválaszolására tisztázni kell először, hogy mit értünk nép, állam nemzet és birodalom [királyság] alatt.

A demokrácia szószátyársága az ilyen kifejezéseket jelentés-nélkülivé teszi. Mit is jelenthet a nép szó a demokráciával kapcsolatban, ha a "népuralom" szóval fordítják le?

Akik ilyen értelemben beszélnek róla, azok nem az eredeti német "nép" szóra gondolnak.

Tanuljunk ezekben a kérdésekben a judaistáktól. Rendelkezésükre áll a legbefogóbb tudás az uralomról, mert az évezredek során a világ minden udvarában gyűjtötték azt össze. Koncentrált formában érzelmektől mentesen, saját irányításukra fölírták megfigyeléseiket a világ uralmára való útról a "hamisított" "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-ben.

Érdekes, hogy abban a tömegekről és nem a népről van szó. Miért? A judaisták tudják, hogy ennek két arca van, mivel számukra nem az izraeliták tömegei a kiválasztott nép, hanem egy élő közösség, melyet különleges szellem hat át. Ez a közösség, melynek öntudatát a rabbitanács adja, az átlagos judaista számára szeretett zsarnok. "Emlékeznünk kell arra, hogy a judaizmus, különösen klasszikus formájában zsarnoki" (Izrael Shahak, zsidó történelem, zsidó vallás, 1994) [ISBN: 0745308198, angol, 127 o.]

Jehova úrnak nincs gondja a zsidók kezelésével, akikkel egyedül kötött szövetséget, egyénekkel vagy a közösséggel, mert ez hatásos eszköznek tűnik ahhoz, hogy a kiválasztottakat saját uralma alá hajtsa, hogy a maga jobbágyaivá tegye őket. A judaisták szerelmesek a rabszolgaságba, és nem tudják, mi a szabadság.

Moszad-szerű Abu Ghraib börtön, Irak.
(US állami fénykép feldolgozva).

A pátosszal jól megszórt demokrácia elmélet rafinált készítmény az emberek elférfiatlanítására, itt a nép egyenlő a tömeggel, a néptömegekkel. Ezért tételezi fel, hogy a tömeg uralkodni tud. Az igazi nép fogalmat kényszerképzetnek, hallucinációnak nevezik.

Ennek a látásmódnak a hamissága elég nyilvánvaló. A német nép felszabadításának irányába az első lépésnek ki kell vezetnie bennünket a demokrácia elmélet börtönéből. A csalhatatlan irányjelző az "hamisított" 19 századi irat, a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, ha azt figyelmesen olvassuk.

Egy nép soha nem létezett tömegként. A nép élő, szervesen megformált egész, mely önmagából határozza meg önmagát, és önmagát képviseli (Ez a német népelv, amelyet ma nemzeti szocialista gondolkodás"-nak demonizálnak.) És ma is tény uraik előtt, hogy a népek tárgyszerűen megjelennek. Csak a kezdet kezdetén jelentek meg az emberek a társadalom szabad embereinek gyűlésén tárgyszerűen, és ott csak ílymódon tudták szubjektív akaratukat továbbadni a hercegnek, királynak vagy császárnak, aki így uralkodott.(translatio imperii). Ez nem feltámasztható múlt.

A piacon ma létező államelméleteket így kell szemlélni, függetlenül attól, hogy visszavonult cipészek színes fantáziájának a termékei-e, vagy Isten elve önérzékeléséből erednek, s melyeket létező valósággá, mely az elvekkel egyezik, tettek államelvként.

A fenti téves elképzeléseket judaisták vezették be (a nép tömegekkel való összekeverésének céljára), amit ők érvényes elméletnek sőt tudománynak neveznek, azt én ideológiának hívom. A gondolkodók számára egy ideológia egyfajta forgó kerék, melyen gondolkodók (mint a hörcsögök) békésen pedáloznak és nem jutnak el sehová.

Ha tényleg meg akarjuk érteni a népet és az államot, megengedhetetlen, hogy Plátó, Arisztotelész vagy sok mástól kölcsönözzünk, akik gondolatai a tudat véges talaján mozognak. Az ilyen tudat számára csak a véges nyilvánvaló és érdemes említésre. Az ilyen elme alkotja meg az "ideális államokat", és figyelmen kívül hagyja az államépítésnél a szellem természetes növekedését, melyet a világtörténelem mutat nekünk. A német idealizmusnak sikerül először észrevenni és megérteni ezeket a dolgokat, mint isteni igazságot.

Győzelmi oszlop, 1873, Berlin.

Népek és államok határozzák meg a végtelennek a léleknek a létezési módozatait. Mint ilyen, maguk végesek, és az előbb említett gondolkozók nem fogták fel őket nyíltan. Szokrátész, Plátó, Arisztotelész jelentősége ezért nem politikai szövegeikben rejlik, mert ezek csak a megértés, és nem az értelem szintjén állnak. csak az értelem fogja fel a népet és államot annak valóságában, azaz mint a testet öltött gondolatokat, vagyis azok isteni formáit. És ez a felfogás csak az elv (vagy jelölés) önmozgásának közel-tapasztalati érzékelése tisztán gondolati alapon. Ez a mozgás a világ történelmével egy idejű, ahogy , körülvesz bennünket, ez a végzetünk. Csak ebben a perspektívában tudunk mi, a német nép túllépni a judaizmuson politikailag és kulturálisan. Ez a bizonyosság annak észleléséből ered, hogy Jehova csak egy oldalú, és ennél fogva véges, és mestere a német szellem. Ez utóbbi megszűnt a természetet csupán tárgyként szemlélni, arra korlátokat tenni, és így azt végessé alacsonyítani. A német szellem (az abszolút idealizmusban) észrevette a tárgy és az alany azonosságát, a szellemét és az anyagét, és így megalapította az értelmet, az új és magasabb rendű világ alapját.

A demokrácia-rémkép elveszti erejét, amikor a nép és állam az élő szellem képeként jelenik meg. Pontosan akkor lesz tudatos az állam, annak elvei, önmaga számára hogy élő egység és más, mint aminek eddig hitték. Legkésőbb akkor meg fogják érteni akaratát sajátmaga irányítására, és a szabadság általános fogalommá lesz, melyet az állam magasrangú szolgái testesítenek meg. Meg fogják érteni, hogy a nép élete, melyet részeinek milliói alkotnak, valójában érdekei szerint maga határoz dolgairól. Ezek helyzete szükségszerűen kivonja őket az állam és nép egészének érdekei közül.

Az előbb említett 'protokollok' íróinak úgy tűnik, mindez világos, mert a tömegek "önkormányzatát" pontosan úgy írják le, mint a tömegek átalakulását csőcselékké." A tömeg minden elhatározása egy ideiglenes többség ingadozásától függ, akik, mert nem értik meg a politika titkait, nevetséges elhatározásokra jutnak, mely a politikai anarchia csíráit hordozza a parlamentben." (I. protokoll. 10. /a tömeg elhatározása, mint az anarchia csírája/).

A nép akkor alkot államot, amikor elég erős arra, hogy tisztességes alkotmányt vezessen be, és ez képessé teszi akaratuk egyesítésére őket, és akaratuk gyakorlati megvalósítására. Az állam semmi egyéb, mint a nép akaratának egy formája. Ennek az elvnek a fényében a tömeg és tömegállam üres fogalma megsemmisül.

Jehovai idegen uralom leveszi álarcát Németországban, 2005 május 8, Berlin.

A két világháború katonai vereségeinek következtében, mely egy egységgé vált ellenségeinek hadicéljai értelmében, a német nép elvesztette akaratának formába öntését, az alkotmányt. Ma idegenek uralma van az országban. Helyzetük azért különleges, mert államiságuk elvesztése világosabbá lett, ahogyan látják, hogy ugyanez történik körülöttük, többé kevésbé minden néppel a "nyugati értékközösségben". A judaisták föltalálták a "globalizáció" fogalmát erre a folyamatra, melyben minden népet a világ cionista plutokrácia hatalma alá terelnek. Egy törvényhiba megmutatta, a győztes erők akarata ellenére, hogy Németország alaptörvénye (technikailag a 146 cikkely) egyáltalán nem alkotmányos formula. Ez csupán az, amit Carlo Schmidt hosszú idővel ezelőtt az idegen uralom egyik fajtájának nevezett. Ennek következtében a Német Szövetségi Köztársaság nem állam. Apropó, az idegen úr sehol nem olyan arcátlan, mint Németországban. A Hohmann és Günzel esetek (politikai figurák, akik szerényen kritizálták a német törvényességet) ezt különösen élénken vitték be a német otthonokba.

A birodalom jelképe.

A német nép nemcsak az államot akarja visszaállítani, de különösen a birodalmat. Szemben a brit birodalommal, mely idegen országokat akart maga alá besorolni és az amerikai birodalommal, mely hasonlóan népek rabszolgává tételére törekszik, a német birodalom egyszerűen önmaga meghatározására törekszik, mint a nép szellemének kifejezője, melyet régóta jó természetéről ismertek. Így meg kell jegyezni:

"Saját szabadsága függ a benne lakó népek szabadságától, és ezért szükséges azzal kapcsolatban állni"

"Nagyságának, erejének, helyzetének és tehetségének értékét ismerve azért jön létre, hogy területén a birodalmi békét hozza létre és biztosítsa idegenek ellen, melyben uzsora nem lehet fennállása idején, és partnereinél."

Ha így visszaállítja elveit, a Német Birodalomnak újra olyan becsülete lesz, mint valaha Nagybritannia olyan vezetői előtt, mint Lloyd George előtt, az első világháború miniszterelnöke előtt, aki az ellenségességeket vezette [1914-1918]-ban. az 1936 szeptember 17-i 'Daily Express' -ben ezt jelentették tőle:

"a németek halálig fognak küzdeni támadóik ellen, de már nem akarnak más népeket meghódítani. A német uralom Kelet-Európa felett nincs a nemzeti szocializmus céljai között."

Lord Mottistone [1868-1947], aki valaha brit hadügyminiszter volt, inkognitóban utazott a Német Birodalomba az 1930-as évek elején, hogy tanúja legyen a meglepő fejlődésnek Európa szívében. Memoárjaiban megfigyeléseit így összegzi:

"Sok tanulnivalónk van a serény németektől, akik együtt megoldották a munkanélküliséget és a legszegényebb honfitársuknak is jobb helyet és lehetőségeket biztosítanak. A bolsevizmust elűzték Németországból, de a reakciót és a régi morgást is. Amit Németország elért, mi is megtudjuk valósítani Angliában. Ideje, hogy elkezdjünk rajta dolgozni."

Lord Rothermere [1868-1940], a 'Daily Mail' tulajdonosa ezt írta 1936-ban:

"csodák valósulnak meg, ha hisznek bennük. A németek fölfedeztek egy új és hihető hitet.. Új szellemet alkottak Németország számára. Az utóbbi két év olyan mély és messzeható változásokat hozott, mint a francia forradalom. A történelemben még soha nem történt ilyen rövid idő alatt ennyi alapvető változás egy népnél, mely mind a belső. mind a külkapcsolatokat olyan jelentősen megváltoztatta volna. Németország az új Spárta, ugyanolyan nemzeti szellemmel, nemzeti önfegyelemmel és nemzeti önfeláldozással, mely egy kis görög városállam párezer lakosának örök helyet biztosít a történelemben. Most ugyanez történik 67 millió emberrel, akik sokféle módon a világ legügyesebb, legaktívabb, legmagasabb szellemű és legenergikusabb emberei. ..."

(Az idézetek H. Grimm: 'Warum - Woher - Aber wohin?'(1954, 147 oldaláról származnak.)

Még a zsidóság minden pénzével és médiaerejével sem kell, hogy azt higgye, hogy örökké elnyomhatja ezt az erőforrást az emberiség történelmében.

A népek csatájának emlékműve (1913) Lipcse.

H.: Ön azzal érvel, hogy az NSZK, ami nem más, mint egyfajta idegenuralmi rendszer, tulajdonképpen csak a Harmadik Birodalom negatívja. Hogy látja ezt a valóságban?

M.: Mint egy fényképész. A Harmadik Birodalom fényei- ezek voltak túlnyomó többségben- negatív formában mutatkoznak az NSZK-ban (amely az idegenuralom egy fajtája), mint fekete foltok. Próbálja csak meg egy nyilvános előadáson elmondani az adósságmentes pénz bevezetésének kísérletét, melyet az USA elnöke, J.F. Kennedy megpróbált, és akit emiatt gyilkoltak le. Vagy próbálja meg az önkéntes munkaszolgálat bevezetését javasolni a munkanélküliség, a szociális háló leépítése és a nyugdíjcsökkentés ellensúlyozására, vagy a minden szinten önfenntartó gazdaság bevezetését (mindezek Hitler nemzeti szocializmusának működő elemei). Hamar észre fogja venni, hogy erőszakosan megtiltják az ilyen javaslatokat mert (tiltott) "nemzeti szocialista gondolatokat" fedeznek föl bennük. Nem szabad felvetni a kérdést és azzal foglalkozni, hogy milyen módon lehetnek ezek a gondolatok hasznosak.

H.: A nemrég megjelent birodalmi állampolgárok egyik hírében ezt olvassuk: 'A németek nemzeti állama, a Német Birodalom nem szűnt meg 1945-ös katonai vereségével. A nemzetközi törvények és az alkotmány értelmében jogilag tovább él 1945 május 23-a után is. E pillanatban csak működését megbénítják a győztesek a nemzetközi jogot megsértve." Hogyan kell ma a birodalom egy polgárának élni ezeket figyelembevéve, tekintve, hogy viszonyát a birodalomhoz nem tudja pillanatnyilag érzékelni?

M.: Olyan ez, mintha egy mélységesen szeretett ember előttünk feküdne, beteg álomba merülve. Mit tegyünk? Először is, a szeretett személy dolgait kell elrendeznünk, utána minden lehetőséget megragadni, hogy életben maradjon. A gondolkodó szintén elgondolkozik azon, hogy mi nincs tudatánál az illető, hogy mennyire hiteles állapota, mióta tart, és hogy nincs-e valaki a háttérben, aki szándékosan késlelteti az ébredést, például pszichológiai hadviseléssel. A kezelés a diagnózisból következik.

'Valor' a népek csatájának emlékműve, Lipcse, 1913.

Mivel ellenségeink fő célja a német ájultság fenntartása, nekünk hangosan kell követelni a birodalom helyreállítását, és felismerni, hogy állítólagos barátaink (az amerikai birodalom és annak cionista manipulálói) legfélelmetesebb ellenségeink. Különösen arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a háború még tart, soha nem fejeződött be, és hogy ma a lélekgyilkosság eszközeivel folytatódik. Valójában ez a háború a legveszélyesebb szakaszába lépett be, mivel nem ismerjük föl veszélyes támadásait ellenünk, mint támadásokat.

A helyzet vizsgálatának eredményeképp világosan és tántoríthatatlanul felismerjük fő ellenségünket a judaistákat. Ők minden nép ellensége (mindig is azok voltak), mert olyan istenben hisznek (Jehova), aki megígéri nekik, hogy Jeruzsálemet az uzsora által kirabolt népek pénzével teszi gazdaggá, azt a helyet és a Földet véres zsámolya helyévé téve. ("a népek és királyságok, melyek nem szolgálnak benneteket, meg fognak semmisülni. Igen, azok szörnyű módon pusztulnak el. /Izsák 60:12/).

Óvatossá kell tennie bennünket a tényeknek, melyeket a zsidóság és vezetői azóta bemutattak a világnak. Még Hitler birodalmi kancellár hatalomba jutása előtt (1933), az "antiszemitizmus elleni világliga" elnöke, Bernard Lecache, a következőt írta: "Németország első számú ellenségünk. Kegyetlenül háborút kell üzennünk neki. ( 'Le Droit de vivre,', Párizs, 1932 Nov. 9)

Bernard Lecache

Nem kellett sokat várni e szándék végrehajtására. 1944 március 24-én a zsidóság hadat üzent Németországnak. Világszerte rendkívül hatásos gazdasági és pénzügyi bojkottot szervezett a birodalom ellen.

Az amerikai judaista, Samuel Untermeyer, miután visszatért a zsidóság bojkottértekezletéről Hágából, egy ezután tartott beszédben, melyet a 'New York Times' teljes terjedelmében nyilvánosságra hozott 1933 augusztus 7-én, hevesen pártolta a Németország elleni agressziót, azt állítva, hogy a zsidóság elhatározása az "emberiség szent háborújába" megy át. (!).

"Ez háború" mondta"melyet lankadatlan erővel kell vállalnunk" ... ahogy ma hajónk elment a büszke szabadságszobor előtt, hálaimát mondtam szabad országunkra, és átkot mondtam a sötét Németországra, mely kultúrnemzetből kegyetlen vad bestiák országává vált."

Samuel Untermeyer, Németország hivatásos rágalmazója.

"Láttam őket, és beszéltem sok terror-űzött menekülttel" - mondta Untermeyer , "És elmondhatom, hogy semmi, ami ezen a merev cenzúrán és hazugságpropagandán átszivárgott sem képes egy töredékét sem visszaadni a pokoli kínzásoknak, kegyetlenségnek és üldözésnek, a szörnyűségeknek, melyeket nap mint nap tapasztalnak ezek az emberek, asszonyok és gyerekek, a halálnál is szörnyűbb kínzásokat..."

Azzal vádolja Németországot, hogy kérkedik, és szembeszegül a világ közvéleményével, Untermeyer magát és judaista társait a "világ arisztokratáinak" nevezte. Ezek szerinte provokálják a világot, "Hogy kifejezzék magukat az egyetlen módon, melyet Németország meg képes érteni. Mindegyikük, ha zsidó vagy nem az, aki még nem nevezett be részvételre ebben a szent háborúban, most meg kell tennie azt itt és most."

A németellenes gyalázkodás tetőfoka elérte Chaim Weizmannt [(1874-1952)], a világ cionista szervezeteinek elnökét, az izraeli árnyékkormány és később Izrael első elnökét, beszédével a cionisták rendkívüli gyűlésén New York City-ben 1942 május 9-én a Baltimore szállóban.

A cionista Chaim Weizmann igazolja a németországi ötödik hadoszlop tevékenységét Németország ellen.

"Nem tagadjuk" - mondta Weizmann "és nem félünk beismerni, hogy ez a háború a mi háborúnk, és ezt a judaizmus felszabadításáért folytatjuk. Minden frontnál erősebb a mi judaista frontunk. Nemcsak mi adjuk ennek a háborúnak a teljes pénzügyi támogatását, amelyen az egész hadiipar alapul, nemcsak a háborút támogatja teljes propagandisztikus erőnk, amely az erkölcsi erő a háború mellett. A győzelem biztosítékát ellenfelünk erkölcsi gyöngítése adja, ellenállási erődjük belsejének megrázása saját országukban. Európában élő zsidók ezrei a fő tényező ellenségünk legyőzéséhez. Ott frontunk valóság, és a győzelem legértékesebb segítője. ('New York Times,' 1942 május 10-12).

Mahler szerint szomorú, ha egy nép barátságosan eltűri a lélekromboló hazugságokat, melyeket ellene felsorakoztatnak, és önként issza ki a méregpoharat, gondolván, hogy nincs miért élnie tovább. Mi ennek a népnek a helyében nem késlekednénk, ha egy kabaré-figura, Wiglaf Droste félig viccelődve ilyen "szatirikus" mondatokat önt ki magából: "A német nép kifejezetten nem civilizálható és erkölcsi kötelessége kihalni..." (Berlin, 1999).

Wiglaf Droste

Sok öntudatos német, tudom, hogy inkább elkerüli ezt a témát. Úgy gondolják, hogy a jól ismert tabu megtörése gyöngítené harcukat. Attól félnek, hogy fönnakadnának a büntetőtörvények szögesdrótján, és így lehetőséget adnak az ellenségnek arra, hogy "kivonjanak bennünket a körforgásból". De pontosan a dolog ellenkezője igaz. Carl Schmitt javaslatát alkalmazzuk, mely szerint ha nem azonosítjuk kell az ellenséget, és nem harcolunk vele, akkor nem csak a mi politikánk végződik be, de puszta létezésünk, és eltűnünk a történelem lapjairól.

A lövészárkokban várakozó gyalogság aligha nyer háborút. Egyszerűen nem gondoljuk meg, hogy a BTK 130 §-a egyszerű drótakadály, melyről az ellenség reméli, hogy megakadályoz bennünket. Itt tovább kell harcolni "Önkéntesek a frontra!". Az ellenség pozícióit támadni kell, akkor is, ha áldozatokat követel és gyilkosságokat. A lövészárkok fenntartói nem veszik figyelembe, hogy a 130§ éle nagyon gyorsan eltompul, ha először egy tucat, majd százak és ezrek; végül tíz és százezrek nyilvánítják ki szervezetten az igazságot.

A nem rejtett támadás a háború lelke. A szokásos háborúban megparancsolják a támadást, és mindenki kiugrik a lövészárokból. Így teljesítették apáink és nagyapáink kötelességüket. Reménykedtek és imádkoztak túlélésükért, de a túlélést nem tették cselekvésük előfeltételévé. Áldozatukat azzal vitték előre, hogy látták annak szükségességét arra, hogy védjék népüket. Ez a szükségesség megmaradt, és ma fontosabb, mint valaha. De ma ritka az önfeláldozási készség.

Bosszúálló (A. Breker, 1940)

Ez az ellentmondás már a német filozófust, Johann Gottlieb Fichtet is sok évvel ezelőtt érdekelte, amikor a német nemzet hasonló gondokat élt át. Fichte 14-ik, utolsó beszédében a német néphez óvta honfitársait a szégyentől, ha nem mutatják ki szabadságra rendelésüket:

"Figyeljetek végül- mondta Fichte- végül alaposan nézzetek körül. Most nem mozduljatok, mielőtt határozottan elhatároztátok magatokat. Mindenkinek, aki ezt hallja, cselekednie kell, önmagában és önmagáért, mivel egyedül létezett, egyedül kell cselekednie. Hamarosan hasonlóan gondolkodó egyének tömege nagy, egyesült, egységes, tettre kész egységgé áll össze."

"Ezzel szemben"- mondja Fichte- "Ha mindenki húzódozik és másokban reménykedik, akkor nem lesznek "mások", akik készek cselekedni, és mindenki tétlenül és bénán áll. Határozzatok egyszerre!"

Johann Fichte (1762-1814) K. Bauer rézkarca.

"Minden késlekedés tunyábbá tesz bennünket, és mélyebb álomba ringat, hozzászoktatva bennünket nyomorúságunkhoz. Időközben a külső szükség még erősödik, és még szükségesebb harcolni ellene... Aki nem veszi észre, hogy a jelenlegi helyzetben cselekedni kell, az elvesztette józan ítélőképességét."

"Öntől függ" - szól Fichte honfitársaihoz. "Lehet, hogy Önök a legutolsó és legmegvetettebb nemzedék történelmünkben, melynek végével utódaink örülnek, hogy az végetért, akkor is, ha barbarizmusba süllyednek, és elégedettnek tűnnek sorsukkal. Másfelől, az önök nemzedéke lehet a magja egy új indulásnak, mely elképzelhetetlenül ragyogó, melynek kezdetét utódaink megváltásuk kezdeteként fogják számontartani."

"Tekintse úgy, mintha Önök lennének az utolsó nemzedék, akik kezében ez a nagy változás még lehető lenne Önök még tanúi voltak annak, hogy a németeket egy egységként fogják föl, ennek az egységnek biztos jeleit látta az egyesült birodalomban, vagy hallott erről. Önök közt időnként lelkes hangok hallhatók, melyeket a haza iránti magasrendű szeretet hat át. Másképp szeretné? Leszármazottaik más elvekhez fognak hozzászokni? Másféle életformákhoz és mindennapokhoz fognak szokni? Meddig fog tartani, amíg egyetlen élőlény sem fogott németeket látni vagy hallani róluk?

Nem kértek olyan sokat Öntől.

Meg kell tanulniuk arról leszokni, hogy csak rövid időre terveznek és csak arra gondoljanak, ami közvetlenül a szemük előtt van. Imádkozzanak, és kerüljék el a függést a sajátmagukon kívül álló dolgoktól.

Ha semmi más haszna sem lesz ezekből a beszédekből, (foglalja össze Fichte), gondoljon ezek állandóan ismétlődő refrénjére: Önmagán kívül az égvilágon senki sem tud segíteni önnek."

(Mahler folytatja) lehet rikácsolva tiltakozni a "Hartz IV" ellen (a legutóbbi vágás ellen a német szociális, egészségügyi és munkavédelmi törvényekbe), de miért? A szociális nyugtalanság táplálja azt a káoszt, melyet ellenségeink szeretnének támogatni, ahogy azt teszik az Egyesült Államokon belül, mert valóban hisznek istenük, Jehova szavaiban (Ésaiás 60:1-3):

"Keljetek fül! Mutatkozzatok meg! Mert eljött a ti világosságotok, és Jehova dicsősége süt rátok. Mert látjátok, sötétség fedi a Földet, és mély sötétség van a népek fölött, de Jehova föl fog fölöttetek emelkedni, és dicsősége fölöttetek sugárzik. A nemzetek fényhez jutnak, és csodálják emelkedésetek fényét."

Jehova-Izrael bombázza Beirutot, 2006.

Az ortodox judaizmus mindezt halálosan komolyan veszi. Ahogy Wolfgang Eggert lejegyzi (Isten nevében - Izrael titkos Vatikánja, 1. kötet), Martin Buber magyarázza a dolgot (ezért nevezi Izrael Shahak őt a "nagy csalónak") a tóra azon részének magyarázatánál:

"A világ népeit zűrzavarba taszították, és nem várhatunk, amíg ez megszűnik, mert csakis akkor, ha a világ görcsöket kap kezdődik a messiás vajúdása. A megváltás nem csupán Isteni sugallat, mely a mennyből a Földre jön. Nem. Ez a világ nagy fájdalma és munkálkodása közben születik meg, és mielőtt szül, a halálhoz is közel kerül.... Nekünk úgy kell cselekednünk, hogy a harc megnöveli a messiás vajúdását... Ne álljunk le, de lelkesedjünk, míg megkapjuk majd a jelet."

Nick Griffin, Brit nemzeti párt (British Nationial Party)

Ennek megfelelően a német nemzeti részeken elterjedt a hit, hogy csak ha az összeomlás jön, veszik át a német nemzetiek a parlamenti hatalmat. Úgy vélem, igazuk van, de ez csak akkor történik meg, ha megszűnik hallgatásuk, és azonosítják a fő ellenséget, és magukat arra korlátozzák, hogy , mint az angol nemzeti párt Nick Griffin vezetésével, a külső ellenségeket az idegen nemzsidókban, különösen a moszlémokban azonosítja. Valójában ez nemcsak a kapu nyitását jelenti az ellenség előtt, de a hálószoba ajtajának kinyitását is, hogy könnyebben megfojthasson bennünket, míg alszunk.

A nemzetiek még mindig nem látnak át az ellenségen, noha az nyilvánvalóan láthatóvá lett bizonyos esetekben. Erről írnak a "hamisított" protokollok a X. részben, 19. szám alatt:

"Elkerülhetetlen minden országban a nép kapcsolatának megrontása a kormánnyal, és az emberiség kimerítése viszályok, irigység sőt kínzás útján, éhhalállal, járványok terjesztésével, szándékosan, hogy a gojok ne lássanak más kiutat, mint a mi uralmunk alatti létet pénzügyi és minden más vonatkozásban. "

USA-Jehova szándékos öröksége Irakban (2005)

Mára- folytatja Mahler- egész világosnak kellene lennie, hogy mikor és hol lesz a döntő áttörés.

Ha csak siránkozunk az idegen uralom következményein és alapjait- a hazugságban való hit kényszerét- nem érintjük, támogatjuk a rabszolgaságot. Ha az ellenség bűneivel szembeni kritikánk csak színpadias hivatkozás az "emberi jogokra", akkor az álszentség támogatói vagyunk, de ma ajánl-e ennél többet a nemzeti ellenállás?

A német nép általános fölkelése mint felkelés az igazságért, a német birodalom és annak jogrendszerének visszaállításáért, csak akkor lesz sikeres, ha ellenállása kifejezetten a 20. század nagy hazugságai ellen is irányul. Az igazság önmagában tévedhetetlen eszköz a hazugságok ellen. Ezért az ellenség az igazság kimondását bűntényként üldözi itt.

Ernst Zündel és Germar Rudolf, korunk német politikai bebörtönzöttei . Bemutatták a holokauszt hazugság tarthatatlanságát.

Az a német polgár, aki hajlandó kötelességének eleget tenni, a jelenleg alvó birodalmi polgári mozgalomban teheti ezt meg, mely sem nem párt, sem nem egyesület, de birodalmi polgárok celláinak hálózata, mely a teljes német nép ellenállását készíti elő, mint békés felkelést egy rendes birodalmi gyűlés megtartásáig, ahogy ezt a német kollégium (Collegium Germanicum) javasolta 2002 június 16-án.

H.: Carlo Schmidt, a német SPD (szociáldemokrata párt) képviselője egyszer ezt mondta az országgyűlés előtt: "Mit jelent az alkotmány? Az alkotmány egy szabad nép közös elhatározása politikai létének formáiról és tartalmáról. Az alkotmány nem más, mint a magunk által szerzett szabadság törvényes formája. Ez adja lelkesítő voltát, és megy a nép miatta a barikádokra."

Carlo Schmidt (1896-1979)

Ezért nem egyszerűen perverz, ha a BRD alkotmányáról beszélnek? Az alkotmányvédő iroda és a szövetségi alkotmánybíróság ezért nem csupán csaló színjáték?

M.: Pontosan így van. Ez a talmudi zsarnokság lényege. A hazugság Jehova szívéből jön, és pimaszul takargatja magát az alaptörvény 146§-ával, nyilvánvaló ellentmondást hozva létre a törvénymagyarázati bevezetővel, amit bárki észrevehet egyszerű vizsgálattal.

A bevezető azt állítja, hogy a német népnek alkotmányozási hatalmat ad az alaptörvény, míg a 146 tc. azt állítja, hogy az alaptörvény érvényét veszti, amikor alkotmány lép életbe, melyet a nép szabadon hozott.

A birodalom szimbóluma karddal.

Az előző ellentmondásos állításokat kifejezetten és csaló módon újra megerősítette az alaptörvény újrafogalmazása, mely Kelet és Nyugatnémetország 1990-es újraegyesítésekor történt.

Ha valaki ma utánakérdez ennek a furcsaságnak a kancellári hivatalban vagy a belügyi hivatalban, ahol az "alkotmány" rejtőzik, azt a választ kapja, hogy az alaptörvény a német szövetségi köztársaság alkotmánya, és a 146. tc elvesztette jelentőségét.

H.:Az USA 2004-es utóbbi választási cirkusza szenzációs mutatvány volt. Úgy tűnt, mintha európaiak, különösen a németek személyesen résztvettek volna benne, minta saját "elnökségükről" határozna. Német újságok "szavazócédulákat" nyomtattak ki; Berlinben még választási "ünnepségek" is voltak! mi a jelentősége ennek a választásoknak nekünk

M.: A választásoknak az égvilágon semmi jelentősége nincs az Egyesült Államok népe, vagy Németország és Európa többi népe számára. A választás valóban cirkusz volt, ahogy ön találóan fogalmazta. Díszes ünnepségek, melyek a demokrácia színfalait propagálják, amely mögött a tényleges zsarnokok dolgoznak jól elrejtve, akik a drótokat húzgálják, melyek a népek sorság döntik el.

Jehova álarc nélkül: "szabadság kisasszony, a bomba", ismeretlen, 1999

H.: A Szászországi és Brandenburgi választások után az NPD (nemzeti demokrata párt) főtitkára, Udo Voigt egy a 'Junge Freiheit' -nak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy Adolf Hitler nagy politikus volt a világtörténelemben. Tekinthetünk ma egy ilyen véleményt adottnak, vagy egy ilyen megjegyzés ma még politikailag bolondnak számít?

Horst Mahler és Udo Voigt

M.: Közeledünk az okosjánosok csúcspontjának végéhez akik 'politikailag butának' nyilvánították ki a hazugságok elleni harcot az igazsággal. Udo Voigtnak érzéke van az ilyesmihez.

H.:Legutóbb Dr. Eisenecker előtt Ön védte az NPD-t a szövetsége alkotmánybíróság előtt, és ez volt az egyik legnagyobb jogi győzelme. Ezután a bíróság megszüntette az NPD eljárást és a kormányt is visszakozásra késztette. Ön pedig kilépett az NPD-ből; ez szokatlan dolog.

M.: Nem szokatlan, ha figyelembe vesszük, hogy miért léptem be a pártba.

A parlamentáris demokrácia judaista uralom alatt áll. Így a pártok semmiféle lényeges döntést nem hoznak, ezt szem előtt kell tartanunk. Én azután léptem be a pártba, miután egy 11 oldalas nyilvánosan olvasható magyarázatban elmagyaráztam, hogy miért utasítom el a parlamentáris államot. De szükségesnek tartottam a front erősítését, mivel az ellenség azzal támadta az önbecsüléssel rendelkező németeket, hogy a nemzeti pártot meg akarta tiltani. Miután elhárítottuk ezt a támadást, nem volt okom arra, hogy tovább is tag legyek. Kiválásom időpontját és körülményeit úgy választotta, hogy példát adjak Udo Voigt képviselőinek, Holger Apfelnek és Jürgen Schoennek, akiket nagyon kedvelek, egy politikai leckét. Alattomos akció során a szászországi kapcsolataik révén arra próbálták rávenni a pártot, hogy vonja vissza képviseleti jogomat a pernél és zárjon ki a pártból. Mindketten attól féltek, hogy jogilag áldozatai lesznek a "holokauszt elleni kampánynak" "verdeni nyiltakozat", mert ennek támogatói közt én első vonalban állok.

H.:Hogyan ítéli meg az NPD szászországi választási győzelmeit, egy vitatott pártét, melyet a BRD vezetői be akarnak tiltani, noha a párt elismeri az alaptörvényt?

M.:Az NPD szászországi győzelme világos jele annak, hogy a szélirány változóban van Németországban. Észre kell venni a lázadás dialektikáját! A szavazatokat az ördögnek adták, mert így mutatták be az NPD-t. Más szavakkal az ellenség hecc és hazugságpropagandája nem elegendő már a parlamenti mechanizmus fenntartására.

Hogy Udo Voigt ezutáni elismerte Hitler Adolf nagyságát, mint német államférfiét, hogy újra fölfedezte a német birodalmat, és felhívása BRD, az idegenek bábjának megszüntetésére meglepően nagy teljesítmények az ország számára. A 'Berliner Zeitung'-nak adott nyilatkozatában utalt arra, hogy a holokauszt elleni kampány" kiindulópontja a Spiegel, szerkesztőjének, Fritjof Meyernek a cikke volt, mely bemutatta az új ismereteket az áldozatok számát illetően, melyek az úgynevezett holokauszt hivatalos történetét kérdésessé teszik. Ezek hatalmas lépések a helyes irányba.

Adolf Hitler birodalmi kancellár.

Van egy láthatatlan, de mégis valóságos hatás, mely a választási eredményekből jön, az elmékbe, melyek azelőtt szerették volna az NPD-t választani, de nem merték. Auschwitz új képét most a nemzeti szocializmus, és annak vezetőjének, Adolf Hitlernek új képe követi (Szemben Bernd Eichinger "zuhanás"-ával). Auschwitz egyre kevésbé érv a németek hazafias megnyilvánulásai ellen.

Adolf Hitler újra fölfedezett nagyságának igézete túl fogja nőni ellenségeink ábrándozását a német szellem fölötti győzelmükről és a judaista világuralomról. A Német Szövetségi Köztársaság, melyet idegenek hoztak létre, megszűnőben van az igazság feltűnése miatt. Végül nem lesz erő. ami fönntartsa. A Német Birodalom föl fog ébredni hosszú eszméletlenségéből.

Kleinmachnow Brandenburgban, 2004. November 10-én.
Németország

Horst Mahler levele Schröderhez

Még fölesketésed előtt elmagyarázta neked Bill Clinton és Madleine Albright, hogy az US kormányának engedelmeskedned kell. Ezek parancsvégrehajtójaként bűnös lettél egy támadó háborúban való részvétel miatt. És hogy még (ideiglenesen) nem állsz bíró előtt, azt a szövetségi főügyész esküszegésének köszönheted, aki nem elég bátor arra, hogy a Szerbia elleni háborút támadó háborúnak ítélje. Egyik hivatali elődöd, Helmut Schmidt kimondta a történelmi igazságot, amikor a NATO akciót népjog-ellenes támadó háborúként elítélte.

Szövetségi kancellárként siralmasan kudarcot vallottál. A médiák és hamis barátaid - Oskar Lafontaine, Rudolph Augstein és mások - ezt most úgy magyarázzák, hogy nem vagy elég tehetséges ehhez a hivatalhoz. A valóság ezzel szemben az, hogy ebben a hivatalban mindenki csődöt mond, aki viszolyog a német nép elárulásától. Most tőled függ, hogy ezt a vereséget győzelemmé változtasd: Ha van elég bátorságod ahhoz, hogy a német nép elé állj, és a valóságot mondod neki, akkor vezetőként fogsz belépni a történelembe. Tépd szét a hazugság szellemét, mellyel Németország ellenségei népünket elnyomják és kizsigerelik!

* mondj ellent egyértelműen és ellentmondást nem tűrően a versaillesi diktátum háborús vétkes hazugságának;

* nevezd meg a forrásokat, melyek bizonyítják, hogy Nagybritannia el volt szánva arra, hogy szétverje a német császárságot; Hogy Franciaország revansra éhesen a cári Oroszország fölfegyverkezését financírozta, hogy az Németországot hátbatámadja.

* hivatkozz a szövetséges hatalmak elitjének tanúira, akik megerősítik, hogy a versaillesi diktátum Németország számára kikerülhetetlenné tette a háború újrafölvételét.

* hozd nyilvánosságra azt az összeesküvést, melyet az US-amerikai háborúpárt Franklin Delano Roosevelt vezetésével, a keleti part nagy bankjainak és sajtójának segítségével megakadályozta a Németország és európai szomszédai közti kiegyezést.

* magyarázd el ezzel kapcsolatban Drew Pearson és Robert S. Allen szerepét, akik egy fontos keleti parti újságban 1939 április 14-én megjelent cikkel, mellyel Roosevelt egyetértett, az angol kormányt nyomás alá helyezték, hogy ez szakítsa meg sikerrel kecsegtető béketárgyalásait Németországgal;

* Mondd el, hogy Roosevelt elnök külügyminiszterével Cordell Hullal és a helyettes US külügyminiszter, Sumner Welles a brit miniszterelnököt, Chamberlaint, aki hajlandó lett volna Németországgal egyességre lépni, ultimatívan fölszólították, hogy mutassa meg, hogy Nagybritannia "náci-nemzet"-e vagy demokrácia.

* közöld a német néppel, hogy Lengyelország kész volt a Német birodalommal való békés kiegyezésre, de Roosevelt erőltette, hogy szálljon szembe Hitlerrel és a ne állapodjon meg vele a Danzig problémát illetően.

* tudasd a világ nyilvánosságával, hogy Roosevelt elnök az amerikai alkotmányt megsértve a japán kormányt titkos ultimátum útján kényszerítette hadüzenetre az USA ellen, és így provokálta ki a japán flotta támadását Pearl Harbourra azzal az aljas számítással, hogy akkor Németország, aki Japánnal kötött barátsági szerződése miatt kénytelen lesz hadat üzenni az USA-nak.

* ne hallgasd el, hogy Rooseveltet idejében informálták a japán támadásról a Pearl Harborben állomásozó US flottára, ő azonban nem informálta a flotta parancsnokait, mert szüksége volt a sokkhatásra, melyet a japán támadás váltott ki az USA polgáraiban, akik 85%-a az USA részvételét egy európai háborúban határozottan ellenezte, hogy ezek véleményét megváltoztassa és így nyerje meg őket háborús politikájának országunk ellen.

* követeld az ENSZ teljes közgyűlése előtt, hogy nyissák ki a győztes hatalmak irattárait, és adják ki azokat az iratokat, melyek az 1933-1945 idővel foglalkoznak.

* követeld egy független történészi bizottság egybehívását Rudolf Heß esetének vizsgálatára (Az eddig ismert iratok és tudásanyag alátámasztja azt az elméletet, hogy hogy Heß Portugáliában Hitler megbízásából különbékét alkudott ki a Német Birodalom és Nagybritannia között. Heßt valami ürüggyel a brit szigetekre csalták, ahol Churchill elfogta, hogy az USA-t és a Szovjetuniót hiteles módon fenyegesse arra az esetre, ha a Szovjetunió nem üzen gyorsan hadat Németországnak.)

* Emlékeztess arra, hogy Roosevelt követője, az USA következő elnöke, Harry S. Truman 1941 júliusában az orosz-német háborúval kapcsolatban így fogalmazta meg álláspontját: "Ha Oroszország nyer, Németországnak segítünk, és ha Németország győz, Oroszországnak - hogy így alkalmat adjunk nekik arra, hogy lehetőleg sokat meggyilkoljanak közülük."

* mondd el, hogy az "atlanti charta" négy szabadsága: a szólásszabadság, a vallásszabadság, a félelem és szükségtől való szabadság Hamilton Fish, Roosevelt kongresszusi ellenfele szerint csak hírlapi kacsa volt, hogy fölhecceljék a népeket Hitler, Mussolini és Tojo ellen.

* Hívd fel a világ nyilvánosságát arra, hogy a republikánus elnökjelöltségre pályázó Pat Buchanan egy újabb könyvében arról ír, hogy Hitler soha nem jelentett veszélyt az USA számára, hogy Európában akart rendet csinálni, és ezt nyugodtan ráhagyhatták volna, de a zsidó banktőke, hogy Németországot tönkretegye, Rooseveltet arra ösztökélte, hogy vonja be az USA-t az európai háborúba.

* mondd el népünknek, hogy az US elnök volt biztonsági tanácsadója, Zbiegniew Brzezinski igazat mondott azzal, hogy Németország az USA fizető hűbérese, akik uralmukat nemcsak katonai eszközökkel, de a médiákon át és az American way of life propagálásával tartják fönn.

* mondd ki a világ nyilvánossága előtt taktikai óvatoskodás nélkül, hogy az USA azon van, hogy NATO hűbéreseit egy harmadik világháborúba vonja be, hogy most Kínát is a szabadkereskedelmi rendszerbe kényszerítse és így saját világuralma alá vesse.

Lépj vissza és indokold azzal, hogy nem vagy tovább hajlandó idegenek szolgája lenni! Menj exilbe és onnan szervezd meg a német nép fölkelését az idegenek uralma ellen - és óvakodj a bérgyilkosoktól, akiket rád fognak uszítani!

Ha nem követed néped hívását, akkor téged az idegen médiák továbbra is bukott embernek fognak bélyegezni és nevetségessé tenni. Nevedet el fogják felejteni, és a kormányodra való emlékezés még csak átkokat sem hív elő, csak hideg megvetést.

Levelemet népünkért való aggódással zárom és szomorúan gondolok egy régi barátra.

A holokausztról

Azok vádolnak, akiket a holokauszt tagadásával vádolnak.
Ők mutatnak rá a nagy hazugságra, melynek napjai meg vannak számlálva.

Potsdam, 2005 október 7-én.

2005 október 5-én a következő történt. A birodalom aktív állampolgára, Dirk Reineke, akit holokauszttagadással vádoltak a Potsdami ügyészségen, átadott egy ügyvédje, Sylvia Stolz által aláírt nyilatkozatot. Ebben az a magyarázat állt, hogy a felszabadítás napján azok a szörnyű holokauszt jogászok nem védekezhetnek azzal a kifogással, hogy ők nem tudtak semmiről.

Reinecke panasza, amely a felsorolt jogászokat árulással vádolja, és azzal, hogy segítik a német nép erkölcsi kivégzését, 1000 oldalnyi függeléket tartalmaz.

A német nép feletti idegenuralom önmagának állított csapdát a holokauszt-elnémítási törvénnyel (130 rész, 3 paragrafus a német büntetőtörvénykönyvben).

Ez a csapda most visszafelé sül el. Mint hamarosan látni fogjuk, akiket megfogott a csapda, hamarosan maguk fognak vádlottként állni a törvényszék előtt.

A holokauszt jogászoknak letépi maszkot arcukról, és nyilvánvalóvá lesz, hogy ők Németország idegen urainak önkéntes segéderői. Azt kérdezi: Hogy perelik ezeket be? Nos, minden holokauszt perben fölmerül a kérdés, hogy a holokauszt nyilvánvaló tény-e ("offenkundig"). Eddig nagyon ritkán tették fel ezt a kérdést német bíróságokon, és mindig sikertelenül. Három esetről tudok, melyekben a védelem elég bátor volt feltenni ezt a kérdést. Kivétel nélkül ezeket az ügyvédeket is beperelték emiatt.

Ezek közül kettőt szintén elítéltek védencükkel együtt holokauszttagadás miatt.

A német nép auschwitzizálása lassan befejeződik. A német vazallus állam, maguk a bírságok mutatják ki az Auschwitz mítosz hamisságát. Sikeres tesztelés után új védelmi stratégiát vezettek be a holokauszt perekre.

Minden tagadási peren a holokauszt érvényessége kinyilatkoztatott nyilvánvalóságával és magától értetődőségével teszi lehetővé a védelem felépítését. Ugyanazokat a folyamodványokat lehet benyújtani és ugyanazt az információt a holokausztkutatásról. Ezek minden résztvevő számára készített könnyen elérhető iratok, melyek célja a holokauszt nyilvánvalóságának támadása.

A jelenlegi rendszer a következőképpen osztja fel a történészeket és kutatókat: Olyanokra, akik támogatják a hivatalosan elfogadott változatot, ezeket elfogadnak tudósokként, és ezeket hivatalosan elismerik, míg azokat, akik vitatják a hivatalos változatot, politikai szélsőségesnek címkéznek, akik butaságból, tanulatlanságból vagy rosszindulatból kutatnak, és munkáikat áltudományosnak bélyegzik. (Alsberg/ Nüse/ Meyer 541. o.) Ezeket egyszerűen nem veszik figyelembe, és a hivatalos holokauszt állítás nyilvánvalóságával védik meg és kényszerítik ki a hivatalos holokauszt állítás nyilvánvalóságát.

Itt figyelmet kell fordítanunk egy lényeges különbségtételre: egy tény kinyilvánított nyilvánvalósága és az eljárás, mely azt nyilvánvalóvá teszi. A nyilvánvalóság kinyilvánítása eredmény, míg a nyilvánvalósítás az az eljárás, mely az előbbit eredményezi. Ha valaki analizálja az eredményhez vezető eljárást az eredmény helyett, nagyon gyorsan összeomlik a nyilvánvalósítás. A kinyilvánítottan nyilvánvaló tények nagy eljárási előnyt élveznek a törvény előtt, mert a törvényszék nem kéri számon a nyilvánvalósított "tények" igazságtartalmát. A nyilvánvalóvá nyilvánított "tényeknek" szabad bejárásuk van a tényekhez a büntetőtörvénykönyv 244 cikkelye, 3 paragrafusa, 2 mondata értelmében az eljárásjog szerint. De a törvényszék mindig felvesz tényeket.

Egy eljárás, mely által egy történelmi esemény nyilvánvalóvá lesz, nem része annak az eljárásnak, melynek alapján az adott esemény előjogokat kap. A nyilvánvalóvá válási eljárást kétségbe lehet vonni. Mint minden más tényt, egy formális tényfeltáró eljárás elfogadhatja vagy elutasíthatja.

A Holokausztról szóló leckék ötödik fejezetében (Tudásról és szabadságról, 495-541 oldal) Germar Rudolf bemutatja, hogy a hivatalos történetírás vitathatatlanságát csaló módon mutatják be. Azt is bemutatja, hogy ezt miként tették: a másként gondolkodók erőszakos üldözésével. Egy bíró sem hagyhatja ezt tiszta lelkiismerettel figyelmen kívül. Figyelembe véve, hogy bizonyítva van, hogy a nyilvánvalósítás tényét csak idegen erők csaló manipulációi fogadtatták el, hogy tehet egy bíró is mást, mint megvizsgálja és elutasítja a vádakat, melyeket vizsgálatra bocsátottak elé, és a tények bizonyítási terhét is rá erőltették?

Bizonyos köröknek, nemcsak zsidóknak, nagyon is érdekük lehet az eljárás során a dolgok magyarázatának gátlása. Minél nyilvánvalóbb, hogy a nyilvánvalósítás össze fog omlani, annál erősebb ezirányú érdekük. Egy bíró számára, akit az igazság és törvényesség érdekel hivatalában, nem lehet ezeknek a köröknek az érdeke tevékenységének egyetlen mércéje, függetlenül attól, hogy ez számára mit jelent. Rudolf tanulmányainak számítógépes változatának megjelenése tartalma ma jogi személyeknek is elérhető lett. A megjelenés, melyet a jogi eljárás 244 cikkelye, 2 paragrafusa előír, teljesítve van.

Még ha a vádlott nem is folyamodik tovább, a törvényszék kötelessége ( a tényleges tárgyalás előtt) megvizsgálni, hogy Rudolf tényszerű adatai komoly változást hoztak-e a hivatalos történetírás érvényességében, amit eddig nyilvánvalónak fogadtak el.

Tegyük fel, hogy a szörnyű holokauszt jogászok egy ideig még folytatják múltbeli tevékenységüket, noha számos jel mutat arra, hogy már elkezdtek dadogni és megingani. Nagyon lehet, hogy akár el is utasítják majd az eléjük tett anyagokat. De milyen áron?

Minden egyes olyan esetben, amikor holokauszt tagadási esetben ítélet jött létre, megmutathatjuk, hogy a perben résztvett jogászok maguk követtek el súlyos bűnt világos nappal, melyért felelősségre vonhatók. Az ellenük hozott ítéletek nemcsak kötelességmulasztás miatt jönnek létre, hanem csalás miatt háború esetén és az ellenséggel való együttműködés miatt. Ezekre a bűnökre a birodalom törvényei, melyek békeszerződés hiánya miatt ma is érvényesek, vagy halálos büntetést írnak elő, vagy életfogytiglani börtönt. Továbbá, a förtelmes holokausztjogászok most névvel is azonosítva vannak. Az internet segítségével a világon mindenütt ismeretesek, mint a lélekgyilkosság elkövetői ("Seelenmord").

Meddig fognak kitartani? Elképzelhetetlen, hogy minden állami alkalmazásban levő jogász gazember és áruló, aki hazáját néhány ezüstért képes eladni. Már láthatóan legyengültek. Korai jelei vannak, hogy mozgalmak a jelenlegi eljárás javítására kezdenek felsorakozni. Pontosan tudják, hogy a holokausztelnémítási törvény (BTK 130 cikkely, 3§) még saját szabályaik szerint is semmis, mivel ellentmond az alkotmány 5§-ának (a szólásszabadságnak). Eddig nem vitatták ezt meg.

Stefan Huster jogász nagyon meggyőzően érvelt az új jogi hetilapban (Neue Juristische Wochenschrift), 8/1996, 487 oldal, hogy a BTK 130 cikkely, 3§-a nem fér össze az alkotmány 5 cikkely I rész, 1 oldalával. A 130 paragrafus láthatóan és pontosan annak példája,, hogy így (ahogy ezt az alkotmánybíróság részletesen elmagyarázza) hogy ez egy bizonyos véleményt tilt. De ahelyett, hogy a nyilvánvaló és logikus következtetést levonná, hogy az alkotmánybíróságnak vissza kell vonni az említett törvényt, egy kikerülési programot dolgoz ki, hogy, ahogy ő mondja, lehetővé tegye a BTK 130 cikkely-ének létezését. Kinek a kívánságára? Kinek az érdekében?

Winfried Brugger is még ilyen vonalon érvel 2003-ban, a közjogi archívumban (Archiv des öffentlichen Rechts) 128/2003, 372-403 oldal.

2005-ben a jogi szelek másként kezdenek fújni. Futó holokauszt ügyek kezdtek megrekedni és jégre tették őket, némelyiket évekre, olyan esetekben, ahol jól szervezett háttérből új védelmi stratégiát alkalmaztak. Ezek közé tartozik Ursula Haverbeck és Ernst Otto Cohrs pere Bielefeldben, A bernaui négyek ellen Bernauban, Rolf Winkler ellen Mühlhausenben, Horst Mahler ellen Berlinben és Stuttgartban. A Bernaui négyek esetén, melyet határozatlan időre felfüggesztettek, Weber főügyész kijelentette a bernaui törvényszék előtt, hogy az eljárásokat nem lehet a szokott módon lefolytatni, és hogy teljesen másképp kell előkészülnünk ezekre az esetekre.

A kulcskérdés itt: miben engedett a főügyész és irodavezető az országos törvényszék előtt?

2005 májusában holokauszt jogászok nyilvánosan válaszoltak egy levélben, mely az új jogi hetilapban (Neue Juristische Wochenschrift) 21/2005, 1476 oldal. A levelet egy hamburgi vezető jogász írta, Dr. Günter Bertram, a holokauszt front régi harcosa. Hitvallásának magyarázatával kezdi: a BTK 130 cikkelye szabálytalan büntetőtörvény, és mint ilyen, ellentmond az alkotmánynak és a szólásszabadságnak. A törvényhozónak (parlament) meg kell változtatnia. Több mint 60 évvel a harmadik birodalom után le kell térnie sajátságos jól kikövezett útjáról, hogy visszatérjen a normális nemzeti törvénykezéshez.

Bertram megpirongatja az alkotmánybíróságot (Bundesverfassungsgericht), hogy nem foglalt állást a BTK 130. cikkelye, 3 §-t illetően annak ellenére, hogy sok halasztást nem tűrő megfontolás bukkant fel. Az utóbbi különösen figyelemre méltó, mert megadja a lehetőséget arra, a jogászok számára világosan érthető módon, hogy ideiglenesen leállítsák a futó holokauszt pereket és az alkotmánybíróságnak adják a fekete Pétert egy javaslati határozattal (Vorlagebeschluß), ahogy ez az alkotmány 100. cikkelyében meg van határozva. Dirk Reinecke esetében a holokauszt jogászok nyomása egy kicsit megnövekedett, amennyiben az "Auschwitz bunkó"-t (Martin Walser névadása) a zsidóság háborújaként festi le a német nemzet ellen azzal a céllal, hogy megsemmisítse azt.

Indulási pontot erre a cionista Bernard Lazare megfigyelései adnak: "Ha csak egy időben és csak bizonyos helyeken létezett volna ellenségesség a zsidókkal szemben, akkor könnyű lenne ennek az ellenségességnek az okát megállapítani. Ezzel szemben a zsidóság mindig és mindenkor gyűlölet tárgya volt azoknál a nemzeteknél, melyek között élt, ősidők óta. Mivel a zsidók ellenségei a legkülönfélébb fajok tagjai, egymástól nagy távolságokban élnek, különböző törvényeik és elveik vannak, különféle szokásaik és természetük, ezért az antiszemitizmus alapvető okainak a zsidóságnál kell fellelhetőeknek lenniük, nem annak ellenségeinél."

Van abban valami, amit a német filozófus, Johann Gottfried Fichte írt le 1793-ban? Egy erős és ellenséges nemzet szivárog be Európába. Állandó hadiállapotban van, és a legtöbb országban szörnyűségesen elnyomja a polgárokat. Ez a zsidóság." (Fichte művei, 6. kötet, 149. oldal). Fichte a zsidó veszélyt nem abban látja, hogy a zsidók államot formálnak az államban. Véleménye szerint a veszély a többiekkel szemben táplált gyűlölet, és ez teszi őket veszélyessé.

Háborúról beszélünk. A zsidóság nem háborúzhat a szokásos módon, mert nincs országa, állama és hadserege.

Mindezek ellenére háborúzik, és másokat késztet arra, hogy érdekében háborúzzanak. A zsidóság háborúja az ellenség lelkét támadja a teste helyett. Itt a csalási propagandáé a fő szerep.

Általában nem veszik észre, hogy ahol ellenséges propagandakampányokat folytatnak (mint a holokauszt vallás beültetése fejünkbe), nem veszünk észre bevádolható bűntényt.

Ehelyett világerők akcióival szembesülünk, melyek hamisítással saját érdekeiket és annál többet is elérnek, mely céljaikat a századok során fogalmazták meg. Ezeknek a világerőknek birtokában van a pszichológiai hadviselés teljes fegyvertára, a hamisításgyárak, a propagandaterjesztő hírügynökségek , mint a médiák és a titkosszolgálatok.

A kormány alkalmazta jogászok természetesen hajlamosak minden nemzeti erőkifejtés idealizálására, hogy higgyék és helyesnek és jogosnak tartsák az állam jogi erőfeszítéseit. A júdaizmus szelleme uralta világban ez a valóságtól való teljes elszakadást jelenti. Ezt az elszakadást a német jogrend hivatási betegségének tekinthetjük. Minden holokauszt perben világossá kell tenni ezt a betegséget, hogy ellene hassunk az irányzatnak, jogtalanságot törvényre emelni, mely az előbb leírt hibákból ered.

A védelem most fölveti a kérdést, hogy a német öntudatra az olyan hazugságok ereje, mint a holokauszt vallás, azért hat-e, mert a német és júdai lélek szoros kapcsolatban állnak.

A berlini 22. kerületben tartott eljárás éve alatt a szerző 490 oldalnyi tényt sorolt fel a zsidó problémára. Ennek az írásnak a megállapításait ma minden holokauszt eljárásban használják. Ezek alkalmat adnak a bíróságnak hogy figyelembe vegye azokat a tényeket, melyek lehetővé teszik a kitörést abból a koncepciós ördögi körből, melybe a németeket dugták a zsarnoki világháborús győztesek. Az örök győztesek dicsfényét elveszi a zsidóktól, akik most egész más fényben tűnnek fel. megmutatja, hogy ők Jehova kiválasztott népe a többi nép rabszolgasorba taszítására, és megsemmisítésére, ha ellenállnak.

Ennek a dokumentumnak a német idealista filozófia az alapja, különösen Hegel. Hegel úgy képzelte, hogy a világ és annak története szent irat, azaz Isten munkája és annak eredménye, melyben rabszolgaság és zsarnokság szükséges lépések a megváltás útján. Itt alapvetően fontos az ateista előítéletek leküzdése.

Baudelaire írta el a következő epigrammát: "Az ördög nagyon ügyes trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy nem létezik, de a legeslegügyesebb trükk annak elhitetése, hogy Isten sem létezik. Ez a tévelmélet végzetes."

A vallási megváltást tekintve az ellenségesség a német és zsidó nemzeti szellem között szükségszerűen harcot von magával. Ez az absztrakt isten, Jehova, a nemzetek szorgos megsemmisítője, és a szeretet Istenének harca, aki először Germániában lakott. Mivel teremtését szereti, Isten önmagát is szereti, így ismeri el a saját teremtését. A két istenfej mindegyike az örök sátán megtestesítője. (Sátán héber szó, ellenséget, ellenfelet vagy bűnbakot jelent). A zsidó nemzeti szellem számára a német nemzeti szellem az ördög, melyet legutoljára Adolf Hitler testesített meg. Ennek megfelelően a német lélek számára a zsidóság sátán.

A kettő közötti halálos ellentétet legjobban Jézus szavai fejezik ki a zsidókhoz: "Apádé vagy, és annak kívánságait akarod véghezvinni. Gyilkos volt kezdettől fogva, nem ismeri az igazságot, benne nincs igazság. Ha hazudik, akkor beszél a saját nyelvén, mert ő hazug, a hazugságok apja. és most nem hisztek nekem, mert az igazat mondom nektek! (János 8., 44-45).

A zsidók szétszórásában a nemzetek között a túléléshez szükséges volt Jehova tervét elrejteni csalással és hazugságokkal. Jelenleg Jehova-sátán van felül, és a német szellem lent van. Jehova-sátánnak minden eszköze megvan a németekre rákényszeríteni, hogy úgy lássák magukat, ahogy ő lát minket: Hitler-ördögöknek.

Ebben a harcban, melyet Jehova hazugságokkal és csalással vív (orwelli újbeszéd), német jogrendszerünket reménytelenül elnyomják. Nincsenek meg alapvető eszközei, és képtelen megérteni a rákényszerített nyelvet. Jogrendszerünk nem képes védeni a német nemzetet a kifosztástól és megsemmisítéstől, mert tudtán kívül része lett a zsidó szellemnek a modern dolgok felé irányulása miatt.

A dokumentum a zsidó problémáról messze tovább megy az ismert litániáknál, melyekben a zsidók természetét a múltban mit csak rosszat mutatjuk be (Nur-Schlechtigkeit). Az irat bemutatja, hogy a rosszaság (az ördög) a zsidó természetben az egyéni szabadság képviselője, ami nélkül nem lehetünk erkölcsös lények. Ez az elv csak a német idealizmusban található meg. Bemutatja a zsidóság és németség közti alapvető ellentmondást és azt a megbékélés fényében mutatja meg.

Ezek a megfontolások el fognak jutni németek és zsidók elméjéhez,, mert egyszerűen igazak, és a holokauszt zsarnoksággal összefonódott jogtalanságok nem szándékosan, de segítik ezt a folyamatot. Minél több holokauszt eljárást folytatnak le a jövőben, annál több német jogász jut szükségszerűen kapcsolatba Germar Rudolf "leckéivel"(melyeket Thor kalapácsának lehet tekinteni a holokauszt vallás ellen), és annál jobban megismerik a német-zsidó háború megváltó jelentőségét.
Ez a felvilágosodott társadalom bája!

Hogy fenntartsák ezeknek az eljárásoknak a tabu jellegét, az intézmények, melyeket maguk a zsidók hoztak létre a tabu megteremtésére, ma a holokauszt vita és a zsidó probléma megvitatásának a központjaivá váltak.

Elkerülhetetlen, hogy még több német jogász előtt világosodik meg az igazság. Először belülről fognak megszabadulni a holokauszt hazugságok és csalások halmától, majd kifelé és nyíltan is föl fognak szabadulni. Meg fogják nyitni az igazság ösvényét a társadalom közepén, és fel fogják népünket szabadítani a zsidó iga alól.

Meg kellene vitatnunk, hogy a holokauszt perek gyorsabb növekedése érdekében mi, revizionisták önföljelentési kampányt kezdeményezzünk-e, vagy ezt meghagyjuk-e ellenségeinknek, bízva abban, hogy azok megszállottságukban meg fogják növelni a perek számát. Én személyesen az önföljelentési kampány híve vagyok. Azért, mert egy öntudatos, teljesítményirányulású szabadságharc fejlődne ki, amely bennünket nemes embereknek tartana. Ez független attól a ténytől, hogy a lelkiismereti kampányt a holokauszt nyilvánvalósága ellen irányulna, és meggyorsítaná a harcot országunk idegen elnyomói ellen.

Sokáig éljen a Szent Német Birodalom!

És egy végső szó zsidó barátaimhoz és ellenségeimhez:
"Ha fellázadsz, le fogod rázni nyakadról ezt a jármot" (teremtés 27:40).

Önök ezt érteni fogják,

Kleinmachnow, 2005 Október 7-én.
Horst Mahler

Horst Mahler interjúja a bulgár 'Politika' c. lap riporterével 2004-ben:

Politika: Mahler úr, melyik Keleteurópai szervezettel vagy párttal tart kapcsolatot?

Mahler: Nem tartok fönt egyetlen keleteurópai szervezettel vagy párttal sem kapcsolatot.

P.: A volt keleti tömb országaiban létezik-e annak lehetősége, hogy egy nemzeti párt erősödjön, mint ahogy ez Németországban történt?

M.: Ezt nem tudom megítélni.

P.: Dolgozik-e ilyen irányban, és ha igen, hogy?

M.: Nem, ez erőforrásokat foglalna le, melyekre máshol van szükségem.

P.: Egy interjúban a demokráciát álszenteskedésnek nevezte. Miért, és mit javasolna ehelyett?

M.: Manapság demokrácia alatt általában zsidóuralmat értene, zsidó plutokraták uralmát a pénzügy, a gazdasági rendszer és a médiák felett. Nincs javaslatom ehelyett.

Tudom, hogy a nemzetek fel fogják szabadítani magukat a zsidó uralom alól. Mint nemzetek, saját erejüknek tudatában alkotmányt vagy államformát hoznak létre, melyben tudatosan, önakaratukból önmagukat fogják kormányozni mint felszabadított nemzeti közösségek.

P.: Mely népekre Németországban és Európában vonatkoznak ezek a gondolatok?

M.: Ez pontosan a demokratikus félreértés. Nem akarok népekre hivatkozni. Ehelyett a német idealista filozófia magaslatainak szellemét akarom bemutatni, melyet Georg Wilhelm Friedrich Hegel [1770-1831] munkái testesítenek meg.

Ez a halhatatlan szellem visszhangzik az emberiség véges elméjében (Hegel ezt a jelenséget "a lelkiség bizonyítékának" nevezi), és általuk válik felszabadítássá.

P.: Hogy látja Európa jövőjét?

M.: Európa a szabadság és a fehér ember világrésze. Az európai nemzetek egyre jobban tudatába kerülnek a zsidó globális pusztításnak. Önmagában ez a felismerés elegendő a zsidók globális uralmának megszüntetéséhez.

A plutokrácia ellenes forradalommal a nemzetek öntudatot nyernek, mint nemzeti egységek. E felismerésen alapulva Jehova uralmát sátáni kultuszként fogják azonosítani és megszüntetni a nemzeti hitelrendszerekből eredő rabszolgaságot.

Föl fogják a médiákat és oktatási intézményeket is szabadítani a plutokrácia börtönéből. Aztán észre fogják venni a köztük élő szétszórt zsidók ellenséges államát az államban, és a zsidókat idegenekre vonatkozó törvények alá helyezik.

Az orosz és a német birodalom fel fogják ismerni érdekközösségüket, és ez fogja a békét és szabadságot biztosítani az európai nemzeteknek.

A német birodalomnak meg kell bocsátani Nagybritannia és Franciaországnak, hogy szövetkeztek Európa ellen, ha ezek elfogadják a más belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Ez az új elv tiszteletben tartja más nemzetek jogait, ami békés kapcsolatokat tesz lehetővé a német birodalommal.

P.: Miért váltott át a szélsőbaltól a nemzeti oldalra?

M.: Ez irreális feltételezés.

P.: Mit érzett. az NSZK-NPD (nemzeti demokrata párt) szembenállást látva, amikor Önnel, mint az NPD ügyvédjével szemben Otto Schily állt, az ön volt vörös hadsereg frakció ügyvédje, aki most (2004 november 17-én) az NSZK minisztere?

M.: Elszomorított Otto Schilyt látni, aki valaha a szabadság bajnokaként volt ismert, ma pedig Németország idegen urainak ölebjeként viselkedik.

P.: Mit tart az amerikai "terror elleni háborúról"?

M.: Nincs amerikai "terror elleni háború". Világot áthidaló terrort látunk, melyet az USA indított el a zsidók parancsára.

P.: Önt "egy jobb világ mártírjának" szokták nevezni. Egyetért ezzel az elnevezéssel?

M.: Értelmetlenség. Csak ki merem mondani, amit gondolok, ez minden.

P.: Meg tudja mondani, milyen mítoszok ellen harcol és honnan erednek ezek a mítoszok?

M.: Nem mítoszok, hanev valós ellenségek ellen harcolok.

P.: Lehetséges, hogy a negyedik birodalom valósággá lesz?

M.: A német birodalom nem szűnt meg 1945-ben. Még mindig létezik nemzeti és népi államként. A birodalmi kormány tagjainak illegális letartóztatása miatt 1945 Május 23-án, amikor Dönitz tengernagyot is letartóztatták és amit a birodalom vezető személyiségeinek meggyilkolása követett, a birodalom egyszerűen elvesztette működőképességét. A német nép feléledésekor a birodalom visszanyeri kormányzóképességét.

P.: Mit gondol a Vlaams Bloc (flamand block) belgiumi betiltásáról?

M.: A zsidók uralma ma kénytelen ugyanolyan jelenetekkel szembenézni, melyet sajátmaga használt uralmának létrehozására, mert háttérerői lázadoznak. Ez hatalmas siker az európai népek felszabadításában. Most sokkal egyszerűbb számukra saját helyzetük fölmérése és közös ellenségük azonosítása. Az ellenség tiszta képe a legfontosabb előfeltétele olyan cselekedetekre, melyek győzelmet ígérnek a háborúban.

P.: Mi a hatása az NPD és DVU (német népszövetség) választási sikereinek Németország politikai helyzetére és Németország jövőjére nézve?

M.: Az NPD választási győzelme a politikai átok összeroppanása. Nagyon jelentős, hogy a párt vezetői, és tagjainak túlnyomó többsége 1945 után született. Főtitkára, Udo Voigt, Carlo Schmidt professzor, "az alkotmány apja" példáját követve nyíltan kimondja, hogy a német szövetségi köztársaság idegen uralom következményeképpen született és annak feloszlatását követeli.

Hitler Adolf (F.A. Pfuhle krétarajza)
A múlt évezred legnagyobb államférfija.

Szintén először sok év óta Adolf Hitlert nagy államférfinak nevezte;és hivatkozva a Spiegel szerkesztőjének, Fritjof Meyernek cikkére, megkérdőjelezte a holokausztot.

Az NPD a kormányban van. Thorsten Heise odáig ment, hogy Adolf Hitlert a múlt évezred legnagyobb államférfiának nevezte egy TV interjúban. Ezeknek a kijelentéseknek annál nagyobb a jelentősége, hogy hosszú távon ezek szaporodni fognak.

Már észrevehető, hogy a bátorság szintje észrevehetően megnőtt az országban. A zsidók nehéz időknek néznek elébe. A történelmi igazság erőteljesen kopog Júdás ajtaján, és kéri, hogy beengedjék.

Már régóta ismeretes, hogy nem a német birodalom kezdte el a háborút a múlt évszázadban, hanem a britek és amerikaiak mögött álló erők.

Az atrocitásokról szóló propaganda, melyet a birodalom ellen folytattak, megerősödött 1945 óta és ma megint fölerősítették. Szintén világos, hogy ez a soha véget nem érő felmorzsolási háború a birodalom ellen ma nem katonai erőkkel folytatódik. Ma szellemi fegyvereket vetnek be a német lélek felmorzsolására.

Továbbá, a "szeptember hazugságot", a rémisztő mesét Osama bin Laden nem kiprovokált támadásáról az USA ellen ma világszerte vitatják.

Washington ellenzékének vitathatatlan győzelme abból a világszerte történt felismerésből adódik, hogy a zsidó médiamonopólium halálos veszélyt jelent az emberiségre.

Elkerülhetetlen, hogy a Nagy Hazugság ereje más harcmezőkön is összeomoljék, ahol az igazság elég bátor ahhoz, hogy kihívja a zsidó hazugságokat.

A világ észre fogja venni Jézus beszédének igazságát (János 8:44) a zsidók vezetőihez: "Ti azonosak vagytok apátokkal, az ördöggel, akinek szenvedélyeit örököltétek. Gyilkos volt kezdettől fogva, és hazug, mert nincs benne igazság. Ha hazudik, saját gondolatait mondja el: mert ő a hazugság atyja."