 |
Web Hosting by Netfirms | Free Domain Names by Netfirms |
|
|
|
A bűnözés színe
Fő pontok:
Feketék kétszer valószínűbb, hogy gyűlöletbűnöket követnek el, mint a fehérek. A spanyolnyelvűek gyűlöletbűn áldozatok és nem elkövetőek. A spanyolul beszélő elkövetőket fehérként sorolják be, ami azt a benyomást kelti, hogy a spanyolul beszélők nem követnek el gyűlöletbűnöket, és növeli a fehérek arányát a gyűlöletbűnöknél. Feketék sokkal veszélyesebbek mint fehérek, és férfiak veszélyesebbek, mint nők. Egy bűnügyi jelentések alapján készült tanulmány szerint nagyon lényegesek az egyes faji csoportok közti eltérések bűnelkövetés terén. Az 1 700 ezer fajok közötti bűntényből 90 százalékot feketék követték el fehérek rovására. Így a feketék 250-szer gyakrabban valószínűbb, hogy fehérek ellen bűntényt fognak elkövetni, mint megfordítva. Ennélfogva több mint ötvenszer valószínűbb, hogy egy fekete fajok közti bűnt követ el, mint egy fehér. A több támadós cselekmények esetén a különbségek még nagyobbak, a feketék 100-tól 250-szer valószínűbb, hogy galeritámadásokat követnek el fehérek ellen, mint megfordítva. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a feketék azért támadnak, mert azt remélik, hogy áldozataiknál pénzt vagy értéktárgyakat találnak. A feketék támadásainál azonban csak 20 százalék rablási eset; a nemi erőszak és testi sértésnél általában nincs gazdasági motívum. Több erőszakos fekete-fehér ellen bűncselekmény van, mint fehér-fekete ellen. A feketék erőszakos támadásai esetén az esetek 50-55 százalékában fehéreket támadnak. Ha fehérek erőszakoskodnak, csak az esetek 2-3%-ban támadnak feketékre. A gyűlöletbűnöket a legkomolyabb fajok közti bűnnek hiszik, de 1997-ben csak 9861 ilyen esetről jelentettek. Ezekből 6981 fajokkal kapcsolatos, 4105 erőszakos. Ez nagyon kis arányt képvisel az összes bűnök között, de lehet, hogy a fajok közti erőszakos cselekmények milliói - melyek 90%-át feketék követték el fehérek ellen - pusztítóbbak a faji kapcsolatok szempontjából. Noha a fehérek által feketék rovására elkövetett gyűlöletbűnök nagy figyelmet kapnak, feketék esetén kb. kétszer valószínűbb, hogy gyűlöletbűnt követnek el, mint fehérek esetén. Spanyolul beszélőket az áldozat kategóriába szokták sorolni, és nem az elkövetőbe. Egy olyan mexikóit, akit faja miatt támadtak, a spanyolnyelvűek közés sorolják, de ha ugyanez a mexikói egy feketét vagy fehéret támad faji okokból, akkor a fehérek közé. Ez nagyon megnöveli a "fehér" gyűlöletbűnök elkövetőinek számát, és azt a benyomást kelti, hogy a spanyolnyelvűek nem követnek el gyűlöletbűnöket. Szinte minden bűn esetén állandó és jól megfigyelhető különbségek vannak az erőszakos bűncselekmények miatti lecsukási arányban a fajok között. Feketéket 5-10-szer gyakrabban csukják be, mint fehéreket, spanyolul beszélőket kb. háromszor gyakrabban, amerikai indiánokat kétszer gyakrabban, ázsiaiakat pedig fele-kétharmad arányban, mint fehéreket. A feketék nagyon magas aránya azt jelenti, hogy egy terület bűnözési arányának legjobb mutatója a fekete lakosság aránya. Sokkal valószínűbb, hogy feketéket csuknak le erőszakos bűncselekmény miatt, mint fehéreket, és férfiakat valószínűbben, mint nőket. A bebörtönzési arány szerint a feketék sokkal veszélyesebbek mint a fehérek, és férfiak sokkal veszélyesebbek, mint nők. Ha emberek jobban tartanak ismeretlen férfiaktól mint ismeretlen nőktől, és igazolt, hogy elővigyázatosabbak ezekkel szemben, akkor ugyanezt a különbséget kell feketék esetén is tenni.
Összefoglaló
Ha megfelelően akarunk reagálni a faji erőszak kérdésére, akkor fontos ismernünk tényleges nagyságát és arányait. A legtöbb amerikai valószínűleg azt hiszi, hogy fehérek követik el a legtöbb fajközi bűntényt, és hogy a leggyakrabban feketék az áldozatok. Ennek az ellentéte igaz: a fajok közötti bűntények kb. 90%-át feketék követik el, és az áldozatok fehérek. A faji bűntények nyelvén (100 000 lakosra viszonyítva) a feketék 50-szer valószínűbb, hogy feketéket támadnak, mint fordítva. a gyakran használt kifejezést használva, a fajok közti bűnözés tipikusan "fekete fehér ellen". Mivel az ilyen statisztika a legtöbb ember számára meglepő, érdemes részletesebben elmagyarázni. 1972 óta az USA igazságügyminisztériuma "nemzeti bűneset áldozati felmérés" (NCVS = National Crime Victimization Survey) címszó alatt akarja a különféle bűntények gyakoriságát meghatározni, Az NCVS felmérési mintája nagyon nagy, kb. 100 000 ember 50 ezer háztartásban, és gondosan válogatott a népszámlálás alapján, hogy az egész országra jellemző legyen. Az NCVS fölmérése értékes feljegyzés a bűnesetek áldozatairól, ahogy amerikaiak jelentették, és ez az egyetlen jelentős nemzeti fölmérése a fajok közti bűnözésnek. Az NCVS két oldalát bemutatjuk a függelékben. Az első oldal az 1994-es egy támadós esetek különféle kategóriáit mutatja be /Az NCVS-t évente adják ki, de az igazságügyminisztérium nem jelenteti meg minden évben teljes jelentését. A legújabb adatok 1994-ből vannak. Az oldal tetején levő számok az az évben kiszámított egytámadós bűnügyek számát mutatja meg. Ezeket a számokat extrapolálással nyerték az adott számú minta alapján. 1994-ben 6,830,360 fehér volt erőszakos bűncselekmény áldozata, és 16.7 százalékban 1,140,670 a támadó fekete volt. Feketék 1,100,490 erőszakos bűnözés áldozatai voltak, melyekből 12.3%-ot fehérek követtek el. Összegezve, a fajok közti bűnesetek száma 1,276,030, melyekből 1,140,670-et, azaz 89%-ot feketék követtek el. Hogy megkapjuk azt, hogy milyen arányban követnek el feketék és fehérek fajok közötti bűnöket, elosztjuk a bűnesetek számát a népességgel, hogy megkapjuk a 100 ezer lakosra jutó bűnesetek számát. A népszámlálási iroda adatai szerint 1994-ben 216 millió 413 ezer fehér lakos volt, és 32 millió 653 ezer fekete. A fehérek így 62.55 arányban követek el faji bűnt 100 ezer főre számítva, míg a feketék aránya 3493.63 volt 100 ezer lakosra, amely 55.85-szöröse a fehérek arányszámának. A legegyszerűbben érthető fogalmakat használva az átlagos fekete 56-szor valószínűbb, hogy fehérek elleni bűncselekményt követ el, mint egy átlagos fehér feketék ellen. Hasonló számítások mutatják, hogy a fajok közti rablás vagy "mugging" 103-szorosa a fehérek arányának. Ezt a két arányt illusztrálja a következő oldalon levő grafikon, és fontos ezeknek a számoknak a megértése. Az 56-os szorzó nem azt jelenti, hogy a feketék 56-szor több fajok közti bűnt követnek el, mint a fehérek. Azt jelenti, hogy ha 100 ezer lakosra számítva fehérek 10 fajok közti bűnt követnek el, akkor feketék 560-at, vagy 56-szor annyit, mint a fehérek. A jelentés legtöbb grafikonja ilyen számításokra támaszkodik. A 42-es táblázat adatai más adatokat mutatnak a fajok közti erőszakról. Ha a tábla tetején levő számokat nézzük, akkor ki tudjuk számolni minden egyes faj által elkövetett bűnöket, és hogy ezeknek hány százalékát követték el a másik faj ellen.
Azt látjuk, hogy az az 1,140,670 erőszakos cselekmény, melyeket feketék követtek el fehérek ellen, 56.3%-a a feketék által elkövetett bűntetteknek. Másszóval, ha feketék erőszakos cselekményeket követnek el, ezeknek több mint a fele fehérek ellen irányul, más szóval több a fekete-fehér ellen, mint a fekete-fekete elleni bűntény. A fehérek bűntényeit tekintve, az 5,114,692 elkövetett bűntényeknek csak 2.6%-a volt feketék elleni. Noha a gyilkosság erőszakos bűn, NCVS nem foglalja ezeket magában, mivel az áldozatokkal nem lehet elbeszélgetni. A fajok közti gyilkosságok száma kevés, és nem befolyásolja az itt bemutatott számokat. Néhányan azzal érvelnek, hogy a feketék azért követnek el erőszakos bűncselekményeket fehérek ellen, mert ezeknek több a pénzük, és ezért ígéretesebb rablási célpontok. De a jelentett 1,140,670 fekete-fehérellenes bűntényből csak 173,374 volt rablás. a megmaradó 84.8% súlyos testi erőszak, nemi erőszak és hasonló cselekmények volta, melyeket valószínűleg nem nyereségvágyból követtek el. Különösen a nemi erőszaknak nincs semmiféle kapcsolata az áldozat feltételezett vagyoni helyzetével. Több mint 30 ezer fehér nőt erőszakoltak meg feketék 1994-ben, és kb. 5400 fekete nőt erőszakoltak meg fehér férfiak. A fekete fajközi nemi erőszak 38-szor magasabb volt a fehérek arányánál. Az A függelék második oldala is az NCVS-től jön. A 48-as tábla fajok közti bűnügyi adatokat mutat be, ahol több elkövető végezte a bűncselekményt. Az előbb bemutatott számítások segítségével megállapíthatjuk, mennyi volt a csoportos bűnesetek közül (nem szervezett csoportokról van szó) fajok közötti, és ebből mennyit követtek el fehérek illetve feketék. A 490,266 esetből 93.9%-nyit követtek el feketék. Rablás, azaz pénzügyi indíték kevesebb mint egyharmadnál játszott szerepet. A többi eset csoportos testi erőszak, nemi erőszak, valószínűleg nem anyagi indítékból. A csoportos bűnözés aránya minden fajra kiszámítható, és a fajok között erős a különbség. A fajok közti csoportos bűnözésnél a feketék aránya 101.75-ször magasabb, mint a fehérek aránya; rablás esetén 277.31-szer magasabb a fehérekénél. Ekkora különbségeket ritkán találtak a csoportos viselkedés összehasonlításánál, és ezek összehasonlító tanulmány után kiáltanak. Valószínűleg biztonságos azt mondani, hogy ha a fajokat megfordítanánk, és fehérek csoportjai csak négy vagy ötszörös arányban támadnának feketéket, mint ahogy azt feketék teszik, akkor ez nemzeti válságot okozna, mely sürgős megoldás után kiált. Gyűlöletbűnök távlatból. Mióta kihozták a Gyűlöletbűnök statisztikájának törvényét 1990-ben, az FBI gyűjti az olyan bűnök adatait, melyeket teljesen vagy részben gyűlölet okozott. A törvény nem kényszeríti a helyi jogi végrehajtó egységeket, hogy támogassák az FBI-t a megfelelő adatokkal, de ezeknek ez kötelességük. 1997-ben, mely évből vannak megfelelő adatok, az FBI 11 211 helyi szervtől kapott információt, melyek az USA lakosságának 83%-át szolgálják. 1997-ben 9861 bűneset volt, melyek közül 6981 faji jellegű gyűlöletből történt. A többi oka vallási, nemi orientáció vagy nyomorékság volt. Az FBI 8474 személyről jelent, akik faja ismert. Ezek közül 5,344 fehér és 1,629 fekete. Az esetek, melyek mindenfajta gyűlöletet magukban foglalnak, nemcsak fajit, feloszthatók erőszakos és nem erőszakos esetekre, és ha a faji felosztást nézzük, azt találjuk, hogy a feketék 1.99-szer valószínűbben követnek el gyűlöletbűncselekményt, és 2.24-szer gyakrabban erőszakos gyűlöletbűncselekményt. Faji okok miatt 718 feketét vádoltak fehérellenes (szemben pl. homokos-ellenes vagy zsidóellenes) bűncselekményekkel, és 2,336 fehéret feketeellenes gyűlöletbűncselekménnyel. Noha a fehér elkövetők száma nagyobb, a feketék 100 ezer lakosra lebontott aránya kétszerese a fehérekének. Több fehér követ el ilyesmit, de feketék kétszer valószínűbb, hogy elkövetik. A feketék nagyobb száma a gyűlöletbűncselekményeknél, nemcsak faji, hanem másféle gyűlölet esetén is ellentmond annak az elterjedt benyomásnak, hogy csak fehérek követnek el gyűlöletbűncselekményeket, és biztosan sokkal valószínűbb esetükben, hogy ilyet elkövetnek. De talán még jelentősebb az előítéletek miatt elkövetett bűnök száma. A 6,981 faj vagy származás miatt elkövetett bűnökből csak 4,105 volt erőszakos, beleértve a gyilkosságot, nemi erőszakot, rablást és testi sértést. A maradék vandalizmust vagy megfélemlítést jelent. Ezek a számok csaknem jelentéktelenek az NCVS által jelentett 1,766,000 fajok közti erőszakos bűncselekményt tekintve (beleértve az egyéni és csoportos bűncselekményeket is). Szükségtelen elmondani, hogy ezt a nagy számbeli egyenlőtlenséget részben az magyarázza, hogy az NCVS minden bűncselekménnyel foglalkozik, függetlenül attól, hogy azt a rendőrségnél bejelentették-e vagy nem, míg az FBI gyűlöletbűn-statisztikában csak olyan bűnök szerepelnek, melyeket bejelentetek a rendőrségen, és azokat ott hivatalosan a gyűlöletbűn-kategóriába osztották be. Kétségtelenül vannak olyan esetek melyeket soha nem jelentettek be a rendőrségnél, és amelyeket a hatóságok gyűlöletbűnként tartanának számon, ha ismernék őket. Milyen fontos a különbségtevés a fajok közötti bűnöknél a gyűlölet és nem gyűlölet esetek között? Hogy egy eset gyűlöletbűnként legyen nyilvántartva, szükséges, hogy az elkövető indítéka világos kell, hogy legyen, általában faji szidalmazás formájában. Nem nehéz elképzelni, hogy az 1995-ben elkövetett 1,766,000 esetből néhányat, esetleg sokat "teljesen vagy részben előítélet" befolyásolt, de az elkövetők nem mondták ki indítékaikat. Az Egyesült Államok faji valósságát tekintve, lenne-e értelme, ha az egyik fajú egyén megtámad egy másik fajút, azt gondolni, hogy a fajnak van köze a cselekményhez, ha a támadó nem is mondott erről semmit? Ilyen gyanú még valószínűbb az 1994-nem elkövetett 490,266 csoportos támadás esetén. Mi a pszichológiai hatás olyan áldozatnál, akit másfajú emberek csoportja támadott meg? Egy fehér nő, akit egy csoport fekete megerőszakolt, vagy egy fekete, akit fehérek körülálltak és ütöttek, valószínűleg úgy véli, hogy legalábbis részben faja miatt lett a támadás áldozata, akkor is, ha a támadók nem emlegetik ezt. Sok államban vannak törvények a gyűlöletbűnök ellen. Ezek a törvények meg akarják szüntetni azt a kárt, melyet a társadalomnak olyan tettek okoznak, mint mások bántalmazása faji vagy más sajátosságai miatt. De meg kell kérdeznünk, mi okoz a társadalomnak nagyobb kárt: pár ezer hivatalosan gyűlöletbűnként számontartott erőszakos bűneset, vagy a sokkal nagyobb számú fajok közti bűneset, melyekről szinte nem is vesznek tudomást? A spanyolnyelvűek gyűlöletbűnei. A kormányzat félrevezető módon kezeli a gyűlöletbűnöket, mégpedig, mivel csak a spanyolnyelvűek elleni gyűlöletbűnök esetén jegyzi föl az elkövető faját helyesen, de nem, ha a gyűlöletbűnt spanyolnyelvű követi el. A B. függelék az FBI gyűlölet eseteinek jelentése. Noha spanyolnyelvűek világosan szerepelnek benne áldozatként, nem szerepelnek a tettesek oszlopában külön fajként. Ezzel az FBI arra kényszeríti a bejelentőket, hogy az elkövető spanyolnyelvűeket a "fehér" kategóriába sorolják, és az 1997-es számok ezt fejezik ki. Abban az évben összesen 9,861 gyűlöletbűnről számolnak be, de az ismert 8,474 támadóból egy sem spanyolnyelvű, mert az FBI adatgyűjtése ennek beadására nem ad lehetőséget. Ha egy mexikóit megtámadnak etnikai okokból, akkor őt hivatalosan spanyolnyelvűnek írják be. Ha ugyanez a mexikói egy fekete ellen gyűlöletbűnt követ el, akkor fehérként jegyzik be a statisztikába. Még abszurdabb, hogy amikor a mexikói fehér ellen követ el gyűlöletbűnt, akkor mindkettőt fehérként jegyzik be. Az FBI jelentésében 214 fehér szerepel, akik fehérellenes gyűlöletbűnt követtek el. Az elkövetők valószínűleg spanyolnyelvűek voltak, és ha ez így van a jelentésnek ezt kellene mondania. Ha spanyolnyelvű "fehérek" feketék ellen gyűlöletbűnöket követtek el, akkor ezeket szintén spanyolnyelvűként kellene jegyezni. A sajátos bűnök vizsgálata mutatja, hogy a hivatalos statisztikák félrevezetőek lehetnek. Gyilkosság a legmegdöbbentőbb gyűlöletbűn, és az FBI 1997-ben három feketeellenes és két fehérellenes gyilkosságról számol be. Az FBI jelentésben nincsenek részletek a gyilkosságok elkövetőiről vagy körülményeiről, de a helyi rendőrségeknél megvan az az információ. A feketeellenes esetekből kettő Los Angeles spanyolnyelvű negyedében történt, a Hawaii Kertekben. A Hawaii Kertekben régóta ismeretes a feketék és spanyolnyelvűek közötti feszültség, és sok fekete elköltözött onnan. Az egyik esetben egy 24 éves feketét 10-14 spanyolnyelvű verte agyon, fejét baseballütővel verve. Egy másik esetben egy spanyolnyelvű csoporttag kétségbevonta egy 29 éves fekete tartózkodási jogát szomszédságában. Pár perc múlva visszatért és a fekete mellébe lőtt. Egyik esetben sem ismerték egymást az áldozatok és a tettesek, és az indíték tisztán fajinak tűnik. Ezek az esetek tipikus gyűlöleteseteknek tűnnek, és mivel az FBI jelentésben nincsenek spanyolnyelvű tettesek, nyugodtan föltételezhetjük, hogy az elkövetőket a fehérek közé sorolták. A harmadik feketeellenes gyilkosság Anchorage, Alaszkában történt. A sajtójelentések szerint a 33 éves fehér, Brett Maness, meggyilkolta szomszédját, a 32 éves fekete Delbert fehér-ot rövid harc után. Maness úr, aki marihuánát termesztett lakásában, és fegyverkészletet tartott, söréttel lőtt fehér úr házára, és a fekete emiatt panaszt tett nála. Érdekes módon a törvényszék véleménye szerint Maness úr önvédelemből ölte meg fehér urat, de elítélte fegyvertartás és kábítótermesztés miatt. Az esetet gyűlöletbűnként kezelték, mivel Maness úr fegyvert használt és faji szidalmakat kiáltott fehér úrnak a múltban. Egy rendőr előadása szerint faji irodalmat is találtak Maness úr lakásában a lövöldözés után. A két maradék gyilkosság fehérellenesként van jellemezve, de csak egyikük illik az ilyen cselekmények sémájába. Négy fehér ember sétált az utcán Palm Beach, Floridában, amikor nem messze tőlük egy autó megállt. Két fekete férfi szállt ki belőle, kezük a hátuk mögött, és egyikük ezt mondta: "Mit néztek, ti prolik?" A fehérek egyike ezt felelte: "Nem téged, néger". mire az egyik fekete fegyvert húzott elő a háta mögül és néhányszor tüzelt, megölte az egyik fehéret és megsebezte a másikat. A támadók és az áldozatok nem ismerték egymást azelőtt, és a bűntett indítéka tisztán faji jellegűnek tűnik. A másik fehérellenes gyilkosságban egy India, Sri Punjabiból származó Texasi üzletember játszott szerepet, aki megölte mexikói menyét, mert fia elvált indiai feleségétől, hogy őt elvehesse. Punjabi urat boszantotta, hogy fia nem indiai nőt akar elvenni. (Ezt a tettet inkább spanyolul beszélő ellenesnek kellett volna nevezni fehérellenes helyett.) Ezt az öt olyan faji gyűlölet indítékú esetet jegyezték föl 1997-ben. ezek nem illenek a szokásos sémába, mely szerint fehérek bántanak nemfehéreket. Valójában egyetlen tettes volt "fehér" az általánosan elfogadott szempontok értelmében. Mi volt a további hivatalosan jelentett gyűlöletbűn természete? Anélkül, hogy megvizsgálnánk mind a 9861 esetet, nem tudjuk megmondani. Megnöveli a "fehérek" gyűlöletbűneit azzal, hogy a spanyolnyelvűeket fehéreknek nevezi. Ugyanakkor azt a benyomást kelti, hogy a spanyolnyelvűek soha nem követnek el gyűlöletbűnöket. Azért gyűjtik ezeket az adatokat, hogy jobban informáljanak az Egyesült Államokban tapasztalható erőszak faji komponenséről. Ha a statisztikáknak valami értelmüknek kell, hogy legyen, akkor ezeknek vissza kéne tükrözniük az amerikai valóságot, hogy a spanyolnyelvűek magukat különálló csoportnak tekintik, másnak, mint a többi, nem spanyolnyelvű fehért, és a többiek is különálló csoportnak tekintik őket. nem lehet megérteni vagy csökkenteni a csoportokra bontást, ha ezt nem vesszük figyelembe. Ha az FBI értelmes adatokat akar gyűjteni, akkor a spanyolnyelvűeket mind az elkövető, mind az áldozat csoportban szerepeltetnie kell. Különféle faji csoportok különféle arányban bűnöznek. A legtöbb amerikai tudja, hogy a nemfehér szomszédság veszélyesebb, mint a fehér, és ebben igazuk van. De nehéz megbízható információt kapni arról, hogy mennyivel veszélyesebbek egyes csoportok, mint mások. Az FBI évente kiadja az "egységes bűnügyi jelentést"-t, (UCR), amely az általánosan használt bűnügyi jelentés az Egyesült Államokban bűnügyek és bűnügyi arányok megállapítására. Az UCR az országos bűnügyek nyilvántartása lezárási adatokkal, melyeket a helyi hatóságok bocsátanak az FBI rendelkezésére. A legújabb 1997-es UCR-ben az FBI 17000 hatósági adatcsoportot dolgoz föl, mely a lakosság 95%-át magába foglalja. Az UCR vitathatatlanul a legösszefogóbb és legmegbízhatóbb bűnügyi jelentés a rendőrségi ügyekről. Újságjelentések, melyek a bűnügyi arányról jelentenek, majdnem mindig az UCR adataira alapítanak. A különféle faji csoportok bűnözése arányának meghatározásánál fontos megérteni az UCR és a NCVS közti különbséget. Az NCVS egyféle információt tartalmaz: olyan bűneseteket, melyeknek amerikai áldozatai voltak. Az UCR két különféle számot tartalmaz: a rendőrségnek jelentett bűneseteket, és az elkövetők börtönbüntetésének adatait. Még ugyanabban az évben és ugyanolyan bűntény esetén is különböznek ezek az adatok. A legtöbb bűneset az NCVS-ben van, mert ebben olyan bűnesetek is vannak, melyeket a rendőrség nem ismer. Valamennyivel alacsonyabbak az UCR számai a bejelentett esetekről, és még kisebbek a bebörtönzési adatok, melyek a vizsgálati fogságról szólnak. Például az 1997-es NCVS jelentés szerint amerikaiak 1,883,000 súlyos bűntényt értek meg, míg az UCR szerint csak 1,022,000 esetet jelentettek a rendőrségnek. Ugyanebben az évben csak 535,000 börtönbüntetést szabtak ki súlyos bűntény miatt. A faji adatokat csak akkor adják hozzá az UCR számaihoz, ha börtönbüntetés az ítélet, tehát lehet úgy érvelni, hogy faji összehasonlításhoz nem megfelelőek az UCR adatai. Különféle faji csoportok különféle arányban jelentik a bűntényeket a rendőrségnek, és a rendőrség különbséget tehet a faji csoportok között bebörtönzési törekvésében. Viszont az UCR adatok használatának nagy előnye is van, mert faji adatai részletesebbek. Az NCVS-től eltérően, amelyik csak "fekete" "fehér" és "más" csoportokat ismer, az UCR ismer még "Indián/eszkimó", "Ázsiai/Csendes Óceáni szigetlakó" kategóriákat is. Csak ez az országos jelentés tartalmaz ilyen adatokat. Később azt is fogjuk látni, hogy az UCR adatok lehetővé teszik a spanyolnyelvűek azonosítását is. Másik jó ok az UCR adatok használatára, hogy noha a faji arányok különböznek az NCVS adataitól, (az elkövető faja az áldozatok szerint) és az UCR bebörtönzési adataitól (a bebörtönzöttek faja), nem olyan nagyon különbözőek. Például az UCR szerint 1997-ben a rablásért leültetettek 57%-a fekete, és a súlyos bűntényért leültetettek 37%-a. Az NCVS szerint a rablók 51%-áról jelentette az áldozat, hogy az fekete, és a súlyos bűntények elkövetőinél 30%-ra mondták azt, hogy fekete. Mivel az NCVS által jelentett csoportos bűnözések esetén nagyobb a feketék aránya, a két számcsoport összetevése nagyon közel viszi az NCVS adatait az UCR bebörtönzési adataihoz. Más szavakkal, a rendőrség nagyon hasonló arányban ültet le bűnözőket, mint a hogy az amerikai áldozatok jelentik a támadó mivoltát. Ezek szerint ki bűnözik Amerikában? A következő oldalon levő grafikon bemutatja a börtönarányokat (100 ezer lakosra vonatkoztatva) a fehérek bebörtönzési adataihoz viszonyítva különféle bűntények miatt. A fehérek aránya mindig egy, így ha a fekete arány három, az azt jelenti, hogy feketék háromszor annyit ültek, mint fehérek. Még egyszer, ez nem jelenti azt, hogy háromszor annyi feketét ültettek le; azt jelenti, hogy ha minden 100 000 fehérből 100-at ültettek le bűntény miatt, akkor minden 100 000 feketéből 300-at ültettek le ugyanazért a bűnért.
Az adatok nagyon összefüggő mintát mutatnak: a feketéket sokkal nagyobb arányban ültetik le, mint más faji csoportokat. Az indiánok és eszkimók (ezután: indiánok) kicsit többen ülnek, mint a fehérek, és az ázsiaiak kevésbé gyakran. Amerikában a bűnesetek előfordulása sokkal nagyobb feketéknél mint fehéreknél vagy más csoportoknál. Emiatt a jogi bűnügyi arány legjobb mérőeszköze az, hogy hány százalék a feketék aránya. A jobboldali grafikonon levő pontdiagram a gyilkossági arányt mutatja a és négerek arányszámát a lakosságban minden államra és Columbia területre. Az irányzat világos: Minél több a fekete, annál több a gyilkos. Érdemes megemlíteni, hogy a gyilkosságok aránya eltér az NCVS jelentésekben és az UCR bebörtönzési adatokban. Nem az áldozatok jelentéseire támaszkodnak, és nem zavarják őket össze a faji csoportok különféle bebörtönzési arányaival, melyek esetleges rendőrségi előítéleteket mutathatnának. Tiszta gyilkossági adatok nem mondanak semmit sem az elkövető, sem az áldozat fajáról. Ezek csak a gyilkossági tevékenység erősségét mutatják egy adott helyen, és ez megnő, ha a feketék aránya megnő. Ha visszatérünk ahhoz a nézethez, hogy a bebörtönzési adatok rendőrségi előítéletet fejezhetnek ki, és nem a csoportok különbségét a bűnözési arányban, a rendőrségnek kevés játéktere van azt eldönteni, hogy kit zár be erőszakos bűncselekményekért. A gyilkosságok áldozatain kívül minden áldozat meg tudja mondani a rendőrségnek a tettes faját. Ha az áldozat azt mondja, hogy egy fehér ember verte, akkor a rendőrség nem ültethet le egy feketét, még akkor sem, ha ezt szeretné. Ezért sok ember elismeri, hogy a rendőrségnek kevés választása van, hogy kit ültet le erőszakos bűncselekményekért. de hiheti, hogy a kábítótörvények esetén a kisebbségek hátrányos helyzetben vannak. Mi itt nem foglalkozunk kábítós bűncselekményekkel, de itt is független tények mutatják, hogy a bebörtönzési arányok a bűnözési különbséget mutatják, és nem a rendőrség különbségtételét. Az US egészségügyi irodája számontartja a kábítószerrel kapcsolatos mentőakciókat. Azt jelenti, hogy feketék 6.67-szer többször voltak kezelve morfium és heroin használat miatt mint nem spanyolnyelvű fehérek, és 10.49-szer többször kokainhasználat miatt. A spanyolnyelvűek aránya 2.82 és 2.35 ször magasabba fehéreknél. Indiánok és ázsiaiak adatai hiányoznak. Ezekre az arányokra csak egy plauzibilis magyarázat van: a feketék sokkal valószínűbb, hogy kábítóznak. Ha a rasszista fehér rendőrség nemfehéreket inkorrekt módon bebörtönözne, akkor az ázsiaiak esetén magasabb bebörtönzési arányt várnánk a fehérekénél. Ehelyett ezek minden bűntény esetén alacsonyabbak. A spanyolnyelvűek bűnözései aránya. A csoportok bűnözési arányaival foglalkozó tanulmányok Amerikában nem logikusak a spanyolnyelvűek kezelésében a különféle kormányhivatalokban. Például a népszámlálási hivatal a 268 amerikait négy faji csoportra osztja: fehér, fekete, indián és eszkimó, ázsiai és csendesóceáni szigetlakó. Az iroda aztán elmagyarázza, hogy ezek közt lehetnek spanyolnyelvűek, akik "bármelyik fajúak lehetnek". Mégis megszámolva a nem spanyolnyelvű feketéket, indiánokat, stb. Így végeredményben, noha 221 millió fehérről van szó az Egyesült Államokban, ebből csal 195 millió a nem spanyolnyelvű fehér. Az amerikai spanyolnyelvűek kb. fele mexikói, négy faji csoportba sorolják őket, a népszámlálási iroda 91%-ukat fehérnek, 6 százalékukat feketének, egy százalékot indiánnak és két százalékot ázsiainak sorol be. A spanyolnyelvűek kezelése furcsa eredményeket hoz. Pl. az 1990-es népszámlálás szerint Los Angeles 3,485,000 lakójából 52.9% fehér, 13.9% fekete, 0.4% indián és 22.9% ázsiai, összeg=100%. Ezek szerint a város többsége fehér. De Los Angeles-ben van 39.3% spanyolnyelvű is, és ha levonjuk ezek 91%-át (akiket fehérnek számítanak hivatalosan) a fehérekből, akkor a nem spanyolnyelvű fehér lakosság hirtelen 16.5%-ra esik. Mit jelent ez a bűnügyi statisztikának? Mert az UCR adatok nem tekintik a spanyolnyelvűeket külön kategóriának, szinte minden bebörtönzött spanyolnyelvű a "fehér" kategóriába esik. Ez ellentétes a szó általános jelentésével, melybe a latinok és mexikóiak nem tartoznak bele. Az erőszakos bűnözési arányban a spanyolnyelvűek jelentősen különböznek a nem- spanyolnyelvű fehérekétől, és a spanyolnyelvűeknek a fehérekhez sorolása összezavarja az eredményt. Ez nem olyan súlyos, mint a gyűlöletbűnök esetén, ahol a bűneset maga kapcsolatos a személyi tulajdonságokkal, melyeket nem tartanak számon a jelentések, de nincs ok arra, hogy ne tegyünk lehetőleg alapos faji összehasonlításokat. Az UCR táblázatai külön kezelik az indiánokat és az eszkimókat - akik kevesebb, mint egy százalékát teszik ki az összlakosságnak- de nem veszi figyelembe a spanyolnyelvűeket, akik 12%-a a lakosságnak. Néhány adatgyűjtő iroda külön kezeli a spanyolnyelvű és nem-spanyolnyelvű fehéreket. A kaliforniai igazságügyminisztérium, mely minden börtönbe zárást jegyez, különbséget tesz, de az indiánokat és ázsiaiakat egy csoportba teszi. Ezeknek a jegyzeteknek egy része a c függelékben van. A népszámlálással kapcsolatosan külön vannak a spanyolnyelvű és nem-spanyolnyelvű fehérek és nem-spanyolnyelvű feketék Kaliforniában 1997-ben, és így kiszámíthatjuk a különféle csoportok bezárási arányát különféle bűnök esetén Az alanti grafikában ezek a számok a fehér számok szorzóiként szerepelnek. Mint a nemzeti UCR adatok esetén, feketék sokkal gyakrabban ülnek mint fehérek, de spanyolnyelvű fehérek is gyakrabban ülnek.
A különböző arányok, melyek szerint spanyolnyelvű és nem-spanyolnyelvű fehérek ülnek, szintén jelzi a faji különbségeket a két csoport között. Noha az UCR nem kezeli a spanyolnyelvűeket külön csoportként, néhány börtönjelentés különválasztja őket. Például az igazságügyminisztérium kiszámította, hogy 100 ezres lakosságra számítva 193 fehér, 688 spanyolnyelvű és 1571 nem-spanyolnyelvű fekete ül. Ennek alapján a spanyolnyelvűek 3.56-szor, a feketék 8.14-szer gyakrabban ülnek, mint a fehérek. Ezek a szorzók mutatják, hogy a spanyolnyelvűek és a feketék sokkal többet bűnöznek. Hasonlóképpen senki sem vitatja, hogy miért ül több férfi, mint nő: mert a férfiak többet bűnöznek, mint a nők. Ugyanez az eset a faji különbségek esetében: Az ázsiaiak azért ülnek kevesebbet, mert kevesebbet bűnöznek, a feketék és spanyolnyelvűek azért ülnek többet, mert többet bűnöznek. Erőszakos bűnök miatt a feketéket sokkal valószínűbb, hogy le fognak ültetni, ahogyan valószínűbb, hogy férfiakat ültetnek le ilyen cselekmények miatt, mint nőket. A fekete és fehér leültetések szorzói nagyon hasonlóak a férfi-nő arányokhoz, és azt mondják, hogy a feketék sokkal veszélyesebbek, mint a fehérek, és a férfiak sokkal veszélyesebbek a nőknél. Ezen az oldalon az első grafika a férfiak arányát mutatja a nőkhöz ugyanazok miatt a bűnök miatt. Az arány hasonló a feketék és fehérek arányához. a következő két grafika összehasonlítja a becsukási időt gyilkosság és rablás miatt, és megmutatja, hogy a fekete-fehér lezárási szorzó majdnem ugyanolyan, mint a férfi/nő szorzó. Az utolsó grafika ugyanezt az összehasonlítást végzi minden erőszakos bűncselekmény esetén (az adatokat nem helyesbítettük amiatt, hogy a spanyolnyelvűeket a fehérek közé keverik. Mint láttuk, egy ilyen helyesbítés a fehérek arányát kb. 20 százalékkal csökkentené, s a fekete/fehér szorzót a férfi/nő szorzónál nagyobbá tenné.)
Mit jelent ez? Noha a legtöbb embernek nincs fogalma a bebörtönzési szorzókról, ösztönösen megértik, hogy a férfiak veszélyesebbek, mint a nők. Ha valakihez szokatlan körülmények közt közelednek furcsa férfiak, kellemetlenül érzi magát, mintha furcsa nők hasonló csoportja közeledne hozzá. Senki sem állítaná, hogy a kellemetlen érzés előítélet. A józan ész mondja, a tárgyilagos valóságból kiindulva, hogy férfiak veszélyesebbek, mint nők. Valójában pontosan ilyen logikus kellemetlenül éreznünk magunkat, ha feketék közelednek hozzánk, mintha a hasonló fehérek tennék azt. A veszély különbözőségét a bebörtönzési arány különbözősége indokolja. Logikus jobban tartani feketéktől, mint fehérektől, ahogy logikus jobban tartani férfiaktól, mint nőktől. További óvatosságot igazol, ha a lehető támadó inkább férfi mint nő, valamint mert az inkább fekete mint fehér. Hasonlóképpen nincs sok vita az ún. faji profilírozás miatt a rendőrségen, azaz feketék nagyszámú kikérdezése azt feltételezve, hogy ők valószínűbben követnek el bűnöket, mint más fajok képviselői. Ez éppolyan ésszerű és termelékeny, mint a kor vagy nem szerinti kikérdezés. A rendőrség pocsékolná idejét, ha ezután idős hölgyeket kérdezne ki fiatal férfiak helyett. A rendőrség föladata a bűnözők elfogása. és tapasztalatból tudják, hogy ki valószínű támadó. Amerikaiak, akik nem vonják kétségbe a rendőrség értelmét, amikor megkérdezi a gyanúsított korát és nemét, nem kell hogy meglepődjenek, ha a rendőr a fajt is megkérdezi. Következtetések Két dolgot lehet mondani a legtöbb információról ebben a jelentésben. Könnyen látható, de kevesen ismerik. Minden évben az FBI kiadja jelentését a gyűlöletbűnökről, és másolatok százait adja tudósoknak és a médiáknak. Mért nem találja senki furcsának, hogy fehérek százairól jelenti, hogy fehérek ellen követtek el gyűlöletbűnt? És miért nem kérdőjelezi meg senki annak érvényességét, hogy fehérnek neveznek valakit, ha tettes, de spanyolnyelvűnek, ha áldozat? (Egy FBI szóvivő elutasította erről vitát folytatni és azt javasolta, hogy levélben kell tisztázni. Válaszát mellékeljük.) Pár éve nemzeti vita volt a fekete- fekete elleni bűnök túlsúlyáról- jó okból. Feketék többet szenvednek erőszakos bűncselekményektől mint mások. És mégis, a nemzeti fölkiáltás a fekete-fekete bűnözés miatt szinte semmit nem említett arról, hogy valójában nagyobbszámú a fekete-fehérellenes bűnözés. Az sem tűnik senkit érdekelni, hogy a feketék 50-200-szor hajlamosabbak erőszakos fajok közti bűncselekményekre. Mindenki tudja, hogy fiatalok veszélyesebbek mint idősek, és férfiak veszélyesebbek mint nők. Ennek megfelelően viselkedünk, és nem kérünk emiatt bocsánatot. Miért kellene azt tettetnünk, hogy a fehérek nem veszélyesebbek mint a fehérek vagy ázsiaiak? És ez természetesen csak tettetés. Mindenki tudja, hogy a feketék veszélyesek, és mindenki - fekete és fehér- óvatosabb feketék szomszédságában, vagy teljesen elkerüli az ilyen szomszédságot. A fenti kérdésekre a válasz a szellemi klímában rejlik. Amerikaiak őrizkednek attól, hogy típusokat rendeljenek csoportokhoz, és őrizkednek olyan megfigyelések nyilvánosságra hozásától, melyek rossz fényt vetnének faji kisebbségekre. Ez érthető, de elérte azt a pontot, hogy bizonyos témákat nem lehet megvizsgálni anélkül, hogy a rasszizmus vádja ne érné a vizsgálót. Olyan vizsgálatok, melyek a többséget állítják be negatívan, nem járnak ilyen következményekkel. Az érzékenység figyelembe nem vétele nem szabadna, hogy szelektív legyen. Erőszakos bűntények és fajok közötti bűntények fontosak, gyötrő gondok ebben az országban, és nem adhatunk addig megoldásokat, amíg le nem írtuk a problémát. Irodalom
1 U.S. Department of Justice, Bureau of Justice Statistics, Criminal Victimization in the United States, 1994 (Washington, DC: USGPO, 1997), pp. 41, 45.
Minden többelkövetős bűnnél legalább két elkövető van, és három résztvevőt legalább kell föltételezni, a feketék arányát ez alacsonyabb szinten tartja, mint egy ennél magasabb föltevés. Ha három főből indulunk ki, és az NCVS jelentést használjuk az elkövetett bűnök értékelésére, azt találjuk, hogy a feketék 4,77-szer többször követnek el ilyen bűntényeket, mint a fehérek (az olvasó maga is kiszámolhatja ezt az A függelék adatait használva). Ez nagyon közel van a 4.72-es szorzóhoz, melynek arányában feketéket és fehéreket leültetnek. Nehéz lenne erősebb támogatást találni arra, hogy a rendőrség nem elfogult fajilag, hanem egyszerűen olyan arányban fog le embereket, amilyen arányban ezek a jelentések szerint erőszakos bűnöket követnek el.
13 Glayde Whitney, Ideology and Censorship in Behavior Genetics, Mankind Quarterly, Summer, 1995, p. 338.
17. Először kérdezi, hogy miért külön áldozat kategória a spanyolul beszélők, és miért nem külön tettes kategória? A kérdésre az a válasz, hogy a jelenlegi gyűlölettörvény gyűjtési program keretei között nem gyűjtjük sem az áldozat, sem az elkövető faji adatait. A program elsőrendű célja a bűn típusának és az előítélet indítékainak földerítése. A faj csak az előítélet kapcsán érdekes egyfajta bűn esetén. Egy spanyolnyelvű ellenes gyűlöletbűn nem jelenti, hogy az áldozat szükségszerűen spanyolnyelvű volt. Csak a tettes felfogását vagy előítéletét jelenti.
42. Táblázat. Erőszakos bűnesetek, 1994:
Megjegyzés: Kerekítés miatt lehetnek eltérések az összegben
Bűnesetek áldozata az Egyesült Államokban, 1994 41
Megjegyzés: Kerekítés miatt lehetnek eltérések az összegben * Becslés 10 vagy kevesebb egyszerű eset alapján A nemi erőszakokat magába foglalja, nem mutatja külön
Megjegyzés: Kerekítés miatt lehetnek eltérések az összegben
B függelék
1. Afrikai amerikaiak követik el a kb. 1 millió 700 ezer fajok közti bűnök 90%-át, melyeket évente elkövetnek az Egyesült Államokban, és több mint 50-szer valószínűbb, hogy fehérek ellen követnek el erőszakos bűnöket, mint megfordítva. .
A "bűn színe" tanulmány kimutatja, hogy valójában több a feketék fehérek ellen elkövetett, mint a feketék feketék ellen elkövetett bűne. A feketék erőszakos bűnök elkövetésekor többször mint az esetek felében fehér áldozatokat támadnak meg. A fehérek csak az esetek 2-3%-ában támadnak feketékre. Az általános szemlélet ellenére, mely szerint a bűntényekben szinte mindig szerepelnek fehérek, akik színesek ellen követnek el bűnöket, a feketék kétszer gyakrabban követnek el gyűlöletbűnöket. A tanulmány írója, Jared Taylor, több országban tanult közgazdász és bűnügyi szakértő. Sokat írt a faji kapcsolatokról és néhány bűnügyi esetben bűnügyek arányát ismerő szakértőként tevékenykedett.
Új Évszázad alapítvány, mely azt a jelentést támogatta, nem nyereséges vállalkozás.
New Century Foundation
Fő ismeretek:
Módszerek
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||