Dr. William Pierce: A kisebbségtámogató akció jelentése.

Forrás: Free Speech - September 1997 - Volume III, Number 9

Érdekes volt meghallgatni a TV kommentátorát és a politikai korrektség más talpnyalóit, ahogy kezüket tördelve nyavalyogtak a feketék csökkenő szerepéről néhány amerikai egyetemen és főiskolán. A feketék száma a kaliforniai egyetem néhány ágazatán a felére csökkent. A jogi iskolákban a feketék száma a kaliforniai és texasi egyetemen ennél is jobban csökkent. Eddig ezek az intézmények nagyon büszkék voltak arra, hogy több fekete van diákjaik között, mint a feketék lakossági aránya, és most szinte az összes feketéjüket elvesztették. A média szóvivői és a klintonisták jajonganak a "sokféleség" elvesztése miatt.

És mindannyian tudják, hogy kit szidjanak az események ilyen szörnyű fordulata miatt: azokat a gyűlölködő embereket, akik kikényszerítették a kisebbségtámogató akció csökkentését néhány helyen. A "fehér rasszizmus" miatt nem járnak a feketék iskolába.

Az igazság ebben az esetben természetesen az, hogy a kisebbségtámogató akciók tartották a feketéket az iskolákban, és ahogy azok végetértek, a feketék tanulmányi részvétele esett. A különbözőség-kényszerítőket valójában az ijeszti meg, hogy a kisebbségi támogatás csökkentése fényt vetett a faji "egyenlőségről" szóló hazugságaikra. Kaliforniában és Texasban azt látjuk, hogy ahogy a kisebbségtámogató akció oszlopát eltávolítják, az a mesterséges "egyenlőség", melyet az támogatott, összeomlik. A média urai és a klintonisták nem akarják, hogy mi ezt észrevegyük, mert ez világossá teszi a többfajú társadalom mesterségességét és járhatatlanságát, melyet olyan régóta akarnak lenyomni a torkunkon.

Sok éve azt mondták nekünk, amikor először húzták ránk a kisebbségtámogató akciókat, hogy azok azért szükségesek, hogy a "fehér rasszizmust" kiegyenlítsék - azaz, hogy a feketéket nem engedik be az egyetemekre, a "rasszista" alkalmazók nem támogatják előrehaladásukat és továbbtanulásukat, stb... Azt mondták nekünk, hogy be kell fejeznünk ezt az úgynevezett "faji megkülönböztetést", és segítő kezet kell nyújtanunk a feketéknek, és akkor egyenlő lehetőségeik lesznek arra, hogy ügyvédek, orvosok és üzletvezetők legyenek. Az volt a hallgatólagos föltevés, hogy a feketék képességei egyenlőek a fehérekéivel, és ha ugyanolyanok a lehetőségeik, akkor ugyanolyan sikereket érnek el. Azt mondták nekünk, hogy a kisebbségtámogató akciók egyenlő föltételeket fognak biztosítani.

Az egyenlő föltételek biztosítása természetesen soha nem állt a médiafőnökök és a kisebbségtámogató akciók támogatóinak szándékában. Céljuk az volt, hogy a feketéknek több lehetőséget adjanak, mint a fehéreknek. Céljuk az volt, hogy a feketék sikere egyenlő legyen a fehérekével, függetlenül attól, hogy ehhez mit kell tenni, függetlenül attól, hogy hány külön lehetőség kell nekik arra, hogy ez megtörténjék.

Ha egyáltalán, akkor nagyon kevés "fehér rasszizmus" tartotta vissza a feketék tanulását az amerikai egyetemeken, mielőtt a kormány elkezdte a kisebbségtámogató akciókat. Az egyetem tisztviselői liberális beállítottságúak voltak, és örültek, ha több fekete diákjuk volt. Nem volt sok fekete diákjuk, mert elsősorban nem sok fekete jelentkezett, másodsorban pedig akik jelentkeztek, nem voltak sikeresek a fehér diákokkal szemben. Nagyon alapvető intelligenciakülönbség van fehérek és feketék között, mely a feladatmegoldó képességben is megnyilvánul, és nagyon nyilvánvaló a vizsgákon és a siker arányában.

Kisebbségtámogató akciók miatt az iskola alkalmazottainak nem szabad figyelembe venni ezeket a különbségeket a fehérek és feketék között, és minden áron fekete hallgatókat kell fölvenniük. Kisebbségtámogató akciók megkövetelik, hogy a feketéket a fehérek elé tegyék, olyan gazdasági támogatást adjanak nekik, amilyeneket fehérek nem kaphatnak, hogy a feketéket előnyben részesítsék, hogy azok jelentkezzenek az iskolába, és bent is maradjanak az iskolában.

Kisebbségtámogató akciók az alkalmazóktól is hasonló eljárásokat követelnek, azaz több állás fölkínálását feketéknek mint fehéreknek, és olyan feketék támogatását, akik kevésbé képzettek, mint a fehérek. A kormány azt várja az iskoláktól, hogy bizonyos mennyiségű fekete végezzen bennük, és nem érdekli, hogy ezt hogyan érik el. A kormány azt akarja, hogy az alkalmazottak és vezetők bizonyos százaléka fekete legyen, függetlenül attól, hogy hány fehért tipornak le emiatt. És így sok évig az iskolák adminisztrátorai és az üzleti vezetők a négereket szinte a fákról hozták le, és végeztették el velük az iskolát vagy ültették őket a tanácstermekbe, hogy boldoggá tegyék a kormányzatot.

Elejétől fogva nagy adag csalás volt ezekben a kisebbségtámogató akcióprogramokban. A kormány és a médiák azt állítják, hogy nem dolgoznak arányszámokkal vagy faji támogatással, mikor nyilvánvalóan ezt teszik. A kormány és a médiák azt mondják, hogy a kisebbségtámogató akció nem a fehérek ellen van, csupán a feketéket támogatja, csak kis lökést ad a feketéknek anélkül, hogy valamit is elvenne a fehérektől. Ez egyszerűen hazugság, noha sok fehér hajlamos ezt bevenni, csak hogy ne tartsák "rasszistának". A média előre megfontolva azt sugallta, hogy amelyik fehér ellene van a kisebbségtámogató akciónak, az "rasszista".

Most pár fehér tiltakozott, és sikerült kikerülniük a kisebbségtámogató akció jármából. Valójában néhány fekete is tiltakozott, mert zavarta őket az a neheztelés, amit a kisebbségtámogató akció okozott. A médiák és a kormány most amiatt sikoltozik, hogy az az aprócska tiltakozás szétrombolja a "sokrétűséget", hogy ez visszavisz minket a különválás szörnyű elmúlt idejéhez és ehhez hasonlók.

Számunkra fontos, hogy megértsük, hogy a kisebbségtámogató akció csak egy sokkal nagyobb dolog apró része, melyet ránkhúznak. A médiafőnökök és kapcsolataiknak a kormányban a kevertfajú társadalom a célja; olyan kevertfajú társadalom, melyben a fekete atléták hősökké válnak, fiatal fehérek példaképeivé; olyan társadalom, melyben a fekete agysebészek, fekete kőzetkutatók, fekete űrhajósok, fekete tábornokok és fekete politikai vezetők a híres emberek; olyan társadalom, melyben a fekete őrmester parancsol a fehér újoncoknak; olyan társadalom, melyben feketéket és fehéreket összekevernek és akik minden társadalmi szinten házasságok révén egymás rokonaivá lettek.

A médiafőnökök nagyon sikeresen hozták létre azt az illúziót, hogy ilyen társadalomban élünk. A híreket, a szórakoztató műsorokat és a hirdetéseket arra tervezték, nagy gonddal tervezték őket arra, hogy ezt az illúziót támogassák. A TV világa mesterséges világ. A TV-ben feketéket látunk, akik fehérek módján viselkednek, mint fehérek beszélnek, és minden módon hasonlónak, vagy jobbaknak mutatkoznak mint a fehérek, az intelligenciát, a kreativitást, a szorgalmat, az erkölcsöt, a társadalomba való beilleszkedést és a felelősségvállalást is beleértve. A Madison Avenuen levő ügynökségek, melyek gondosan tervezik a TV hirdetéseit, támogatják ezt az illúziót. A feketék pont olyanok, mint a fehérek, csak kicsit sötétebbek, lehet, hogy kicsit okosabbak, kicsit civilizáltabbak, és kicsit jobban öltözöttek. A fekete családok pont ugyanolyanok, mint a fehér családok, kivéve, hogy kicsit melegszívűbbek és szeretettelibbek, és hogy jobban ügyelnek környezetükre.

A New Yorki és Hollywoodi szórakoztató írók, akik bennünket szórakoztatnak, ugyanilyenfajta csalások megalkotói. Ha déli fehér férfi szerepel egy filmben, akkor kilenc az egyhez a valószínűsége, hogy vagy hitvány vakbuzgó figura, vagy fajának fáklyája, aki harcol a körülötte levő hitvány fehér vakbuzgó figurák ellen. Ha fekete játszik főszerepet egy filmben, jók az esélyei arra, hogy ragyogóbb, ötletesebb, derekabb és erkölcsösebb, mint a fehérek körülötte. A hollywoodi szereposztás első parancsolata: "Nem szabad színest negatív fényben bemutatni".

Ugyanez a faji ferdítés található meg a híreknél. Minden fehérek által feketéken elkövetett bűn óriási csinnadrattát kap és vég nélkül ismételgetik, míg a feketék fehérek ellen elkövetett bűneit, még a legaljasabbakat is egyszerűen elhallgatják a média főnökei gondolván, hogy nem derül rájuk fény, és ha kényszerből esetleg meg is említik őket, ahogy lehet, eltemetik azokat. Mikor egy részeg fehér katona Fort Braggban, North Carolina, lelőtt egy elítélt fekete kábítókereskedőt és annak barátnőjét egy éve, nagy hírverést kapott, és hónapokig vezető hír volt az újságokban, hogy azt a benyomást keltse, hogy gyilkos fehér rasszisták szörnyű véráldozatot követelnek ártatlan feketéktől. Biztos vagyok benne, hogy Ön is sokszor hallott az esetről. De kb. három hónappal a Fort Braggi eset után, múlt év márciusában, Camp Pendletonban, a nagy Kaliforniai tengerészeti bázison egy színes őrmester lelőtte fehér tisztjét, és fehérellenes zagyvaságokat kiabálva megpróbálta még egy fehér tisztjét lelőni, és a San Diegoi területek kívül szinte senki nem hallott az esetről, mert a médiafőnökök elhatározták, hogy ennek emlegetése nem tenne jót faji programjuknak.

Szerencsétlen dolog, hogy a TV mesterséges világa a legtöbb ember elméjét és viselkedését egyre jobban elszigeteli a valóságos körülötte levő világtól. Ennek ellenére a való világ nem megy el, és így a valóság kellemetlen módon mond ellent a TV fantáziavilágának, és csökkenti a Hollywoodi írók és a Washingtoni bolond doktorok többfajú csőálmának hatását. A kisebbségtámogató akció a való világot akarja a fantáziához illeszteni. Ha a való világban a feketék nem ütik meg a TV világának szintjét, a kormány kis kisebbségtámogató akcióval utána segít. Garantáljuk, hogy a fehér egyetemi hallgatók sok feketét látnak maguk körül. Garantáljuk, hogy a fekete diákok legalább olyan jó fokozatokat érnek el, mint a fehérek. Eztán alkalmazzunk vezető állásokban és a kormányban megfelelő arányú feketét, még ha ez az akadémiai fokozatok lealacsonyításával is jár.

De most pár lázadó keresztülvitte Kaliforniában és Texasban, hogy az iskolák becsületesen bánjanak a diákokkal, és a valóság fölemelte csúf fejét, elrontva a faji egyenlőség sok munkával felállított tákolmányát. Ahogy elmozdították a kisebbségtámogató akció támogatását, a tákolmány egyszerűen szétesett. A fehér részvétel lezuhant, és most nagy a veszély, hogy a kaliforniai és texasi fehérek észreveszik, hogy ha a feketéknek azonos feltételek között kell versenyezniük a fehérekkel, akkor folyamatosan vesztenek, kivéve az olyan területeken, ahol a testi ügyesség és erő számít, mint a kosárlabda, box, birkózás, futás és ugrás, melyre különleges képességük van. Emiatt vannak úgy kétségbeesve a klintonisták, hogy mindenütt maradjon meg a kisebbségtámogató akció. Ezért volt Clinton úr olyan bosszús amiatt, hogy a Kaliforniai egyetemen megszűnik a kisebbségtámogató akció., hogy személyesen utazott el Kaliforniába az illúzió támogatására.

Megismétlem, amit eddig mondtam, mert nagyon érdemes, hogy megértsük, hogy mi történik, és megjegyezzük azt. Vannak olyanok, akik kétségbeesett erőszakkal azt akarják elhitetni velünk, hogy mindenki egyenlő képességekkel születik, függetlenül fajától színétől, hitétől, nemétől, nemzeti hovatartozásától, nemi irányultságától, stb... és egyesek kevésbé sikerességének az az egyetlen oka, hogy nem kezelték őket korrekt módon, a rasszizmus, szexizmus, idegengyűlölet okán vagy más okból.

Néhányan azok közül, akik ezt kétségbeesett erőszakkal el akarják hitetni velünk, maguk is elhiszik ezt. Annyi TV-t néztek, hogy az rabjává tette őket és bűnösnek érzik magukat azért, mert fehérek. Bűnösségükből csak egy úton szabadulhatnak meg, ha olyan világért küzdenek, melyben nincs egyenlőtlenség, és amelyben senki sem lehet bűnös amiatt, mert sikeresebb, intelligensebb, civilizáltabb vagy szebb mint mások.

De a TV-t irányító személyek és azok, akik az egyenlősdit akarják velünk elhitetni, maguk biztosan nem hisznek abban. Ők abban hisznek, hogy ők a kiválasztott nép, akiket törzsi istenük szentelt fel, hogy uralják a Föld népeit. Uralkodási stratégiájuk az, hogy szétverik a nemzetek nemzeti tudatát azzal, hogy összekeverik a népeket és meggyőzik őket arról, hogy mindannyian azonosak. A TV-t és a többi általuk uralt médiumot arra használják, hogy az egyenlőség illúzióját hozzák létre. Olyan világ képét hozzák benne létre, ahol a feketék legalább annyira képesek, mint a fehérek a civilizáció minden ágában, legalább olyan előrelátóak, annyi önfegyelmük van és olyan erkölcsösek, mint a fehérek. Valójában még túl is teljesítik a fehéreket, és olyan fantáziavilágot mutatnak be nekünk, amelyben a feketék erkölcsileg a fehérek fölött állnak, sőt intelligencia terén is.

De mivel, amit bemutatnak, csak fantáziájuk terméke, és ellentmond a valóságnak, a politikusok fölötti befolyásukat arra használják, hogy kormányprogramokat támogassanak, mint a kisebbségtámogató akciót, melyek a valóságot meghamisítják, melyek elrejtik azt a fehér amerikaiak elől. Mivel a legtöbb fehér egyszerűen képtelen siker elérésére a fehér társadalomban, az egyenlőséghirdetők mesterséges sikert adnak nekik a kisebbségtámogató akcióval.

És ha a kisebbségtámogató akciót hirtelen megszüntetik, a valóság visszaáll, és az egyenlőségi illúziót megdöntik. A csalás láthatóvá lesz. A sikeres, gazdag, vonzó, alkotó fekete csaló világa összeomlik. Ez történt a Kaliforniai egyetem és a texasi egyetem jogi fakultásán. Ezért szaladgál Clinton úr az országban és mond beszédeket több kisebbségtámogató akció érdekében, míg a hollywoodi és Madison Avenuei zsidók új ötletekkel állnak elő.

Mindez nem azért olyan fontos és izgat engem, mert a kisebbségtámogató akció fehérektől vesz el és feketéknek ad, annak ellenére, hogy annak támogatói az ellenkezőjét hazudják. Ha csak ennyi lenne, én nem bánnám, mert a fehérekben annyi ellenérzést szül, ami hasznos lesz társadalmunk újrafelépítése idején. De sajnos, a kisebbségtámogató akció nemcsak ezt hozza létre. Csökkenti az átlagos képességi szintet, mely civilizációnk fenntartásához szükséges. Minél jobban erőltetjük a feketék és fehérek mesterséges egyenlősítését társadalmunkban, annál közelebb jutunk ahhoz a színvonalhoz és képességekhez, melyeket Tanzániában Ruandában vagy Zairében láthatunk. Úgy tippelem, Zairét ma nem hívják Zairének, mióta az utolsó fekete diktátor és életfogytiglani főparancsnok uralkodik fölötte.

A századunkban létrehozott technológiai haladás elhomályosítja a szint csökkenését, mivel ma kevés nagyon okos ember sokkal több ember számára képes problémamegoldóként működni, mint a múltban, de a kisebbségtámogató akció hatásai láthatóak és növekednek. Különösen jól vehetők észre a növekvő bürokratikus hatástalanságban korrupcióban. Néhány területen az Egyesült Államok kormánya egy banánköztársaság szintjén működik. Washington DC a nagyon nagyfokú kisebbségtámogató akcióival kiváló példa erre.

A kisebbségtámogató akció másik hatása, és hosszú távon ez a legkatasztrofálisabb hatása- a feketék és fehérek társadalmi és gazdasági egyenlősítése. A múltban a feketék alacsony sikeraránya társadalmilag és gazdaságilag különválasztotta őket a fehérektől, minden jogi faji elhatárolás nélkül is. Emiatt a társadalmi és gazdasági különválás miatt viszonylag kis arányú volt a keveredés, a nemi összekeveredés. Néhány fekete atléta, mint például O.J. Simpson elég gazdag lett ahhoz, hogy fehér feleséget vegyen el, de általában a testi keveredés nem volt nagy. A négerek mesterséges gazdasági és társadalmi állását növelő támogatása nagyban megnövelte a keveredési arányt. Az egyenlőség támogatóinak pontosan ez is volt a szándékuk elejétől fogva.

Ezért kell minden kisebbségtámogató akciót népünk kiirtására irányuló törekvésnek tekintenünk, és javaslóit felelősségre kell vonni akcióik miatt.

Az adásról kazetta vásárolható a következő címen 12.95 dollárért, plusz postaköltség:
National Vanguard Books
P.O. Box 330
Hillsboro, WV 24946