 |
Web Hosting by Netfirms | Free Domain Names by Netfirms |
|
|
|
Német nemzeti szocializmus
14 millió az 14 millióval több, mint szükséges!
14 millió az 14 millióval több, mint szükséges!http://www.widerstandnord.com/nationaler-sozialismus/ A német szövetségi kormány adatai szerint 2006 elején a német szövetségi köztársaságban 14 millió személy élt "vándorlási háttérrel". Nagyvárosokban mint Hamburgban majdnem minden második 18 év alatti fiatal már nem német. Már magad is idegennek érzed magad saját hazádban? Neked is az az érzésed, hogy mi németek lassan de biztosan kisebbséggé válunk hazánkban? Nem csoda! Időközben sikerült az uralkodó pártoknak és politikusoknak hibás külföldiekkel szembeni politikájukkal elérni, hogy mára 14 millió idegen van Németországban! 14 millió ember "vándorlási háttérrel", ahogy ezt szépítve kifejezik. És ez még messze nem minden, mivel ugyanezek a pártok további többmillió külföldit hívtak meg, hogy integrálják magukat a német szövetségi köztársaságban. Vagy, hogy évekig menedékkérőként tartózkodjanak az országban, ami szintén nem olcsó dolog. És ha elutasítják a menedékkérelmet, akkor eltűnik a delikvens. Természetesen Németország területén, hol máshol?
Mi, nemzeti szocialisták határozottan kimondjuk, értelmetlen kompromisszumok nélkül:
Ezt a hibás fejlődést meg kell állítani, mielőtt túl késő! Nem a vendégszeretet ellen van kifogásunk, de egyszerűen nincs rá semmiféle ok, hogy miért kellene idegeneknek, különösen teljesen más kultúrákból Németországban tartózkodni. Vendégmunkásként jelentek meg először az 1950-es -60-as években nagyobb tömegben külföldiek. Nem a nép hívta őket, hanem a politikusok, mert szükség már akkor sem volt rájuk. A háború utáni újjáépítés nem volt a vendégmunkásoknak köszönhető, és az aztán bekövetkezett gazdasági csoda sem. A vendégmunkások személyes hasznuk volt belőle, mint mindenki másnak. De ezekre jött a következő, majd újra a következő külföldiek nemzedéke. A vendégek egyszerűen ittmaradtak. Ez jól beleillett a németellenes politikus kaszt terveibe. A vendégekből hirtelen polgártársak lettek, és aztán már németté is kell válniuk. Gondold csak meg: Németországban ma, ha minden csalást figyelmen kívül hagy, időközben 9 millió munkanélküli. és politikusaink és ipari vezetőink be akarják nekünk magyarázni, hogy külföldiekre van szükségünk a gazdasághoz? Ez egyszerűen hazugság. Az ellentéte igaz: több munkahelyre van szükségünk a német lakosság számára! De mit tesznek az uralkodó pártok évtizedek óta, a zöldek, a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták, a keresztényszocialisták, a szabad demokraták? Pontosan, befogják szájukat a konszernek előtt, az EU parancsára megnyitják a határokat, és németellenes bevándorlási politikát folytatnak, hogy a globalizált gazdaságnak olcsó munkaerők tömegét biztosítsák. Szép kilátások! És mi németek konkurálhatunk a mind kevesebb munkahelyért a beáramló idegenekkel. Ez a számla nem a mi érdekünkben íródott! Ördögi kör: ha külföldiek itt dolgoznak, olyan munkahelyeket foglalnak el, amelyeket máskülönben németek kaphatnának meg. Ha a külföldi nem dolgozik (ami sok külföldi esetén igaz), akkor abból a német szociális rendszerből élnek, melyet a mi adófizetőink építettek föl és tartottak fönt sok évi adójukkal. A következmény már sokunk számára látható: a szociális rendszer összedűlőben van, a szociális biztosítékokat fokozatosan leépítik, a pénztárak üresek, az állam ad a végtelenbe nő. Mind több német válik szociális esetté, és nincs reménye biztos német jövőre. És miért? Mert ez a korrupt rendszer idegenekért tesz mindent, értünk németekért semmit. Németország nem bevándorló ország, akkor sem, ha az uralkodó politikusok értelmetlen törvényekkel a nép akarata ellenére ezt keresztül akarják vinni. Krumpliból nem lesz alma, és egy külföldiből nem lesz német. A legtöbb külföldi nem is akar németté lenni, amit az iszlám párhuzamos társadalmak léte igazol. Mi nemzeti szocialisták támogatjuk, ha külföldiek megőrzik kultúrájukat és eredetüket, ez megkönnyíti hazatérésüket hazájukba. Tovább akarjuk játszani a toleráns jóembert, amíg bele nem gebedünk? Míg minden német iskolában olyan állapotok uralkodnak, mint a berlini Rütli iskolában? Míg nyelvünk, szokásaink, kultúránk feloldódik az idevándorolt idegen kultúrákban? Míg a közéletben olyan jelenetek játszódnak le, mint Franciaországban vagy Hollandiában? Ma már nálunk is vannak olyan városrészek, ahova német be nem teheti a lábát, ha nem akarja, hogy elverjék, megerőszakolják vagy megöljék. Németország közepén be nem léphető területek németek számára! Tudtad, hogy Hamburgban ma már minden második 18 év alatti nem német? Sok városban egész osztályok vannak, melyekben nincs német gyerek. Ahol még van pár német gyerek a sok idegen között, ennek megfelelően alacsony a színvonal. A médiák és a politika propagálta multikulturális társadalom valójában rég megbukott. Minden szinten! És egy országban definíciószerűen egy népnek és egy kultúrának van csak hely. A mi kezünkben van, hogy lesz-e a jövőben még német nép és német kultúra. A politikusoknak és a kapitalista hiénáknak ez teljesen közömbös, de nekünk, nemzeti szocialistáknak nem az. Nincs kifogásunk vendégek ellen, ha azok ahhoz tartják magukat. Örvendünk a kultúrák sokrétűségének, de ez csak úgy maradhat fenn, ha minden kultúrának megmarad a saját élettere. Nincs szükségünk integrációra, és külföldiekre, mivel saját országunkban nem vagyunk rájuk utalva. Éppen úgy ki tudunk takarítani magunk után, mint ahogy számítógépeinket kezelni tudjuk. Van saját kultúránk, nyelvünk, és azonosságunk, és a sok éves multikulturális átnevelési kísérlet után vissza kell térnünk ezekhez! a németellenes izgatás ellenére, ami egyoldalú múltszemlélettel párosul. Nekünk németeknek is megvan a jogunk arra, hogy saját országunkban éljük a magunk életét mint nép és mint szociális egység. Lehet, hogy a nép ellenségeinek, a világpolgároknak és más agymosott idiótáknak nincs erre szükségük, min nem szeretnénk erről lemondani! 14 millió, az 14 millió túl sok! Minderről a rendszer tehet, annak politikusai és pártjai. Mindezek évtizedeken át akartak és törvényessé tettek egy elhibázott idegenpolitikát. Emiatt nekünk nemcsak a 14 millió túl sok, hanem ez a rendszer is túl rossz!
Követeljük:
Mi lesz Németországból?http://www.widerstandnord.com/nationaler-sozialismus/ A nem szociális rendszer globalizált osztálytársadalommal akar bennünket jogfosztottá tenni, nyomorulttá és kizsákmányolttá. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ A köztársaság a végét járja. A német szociális rendszert az uralkodó politikusok és pártok darabonként számolják föl! Amit a politikai vezetők reformnak neveznek, nem más, mint a részletekbeni csőd. A BRD a globális kamatrabszolgaság ördögi körében mozog! Az állam adóssága ezidő szerint kb. 1.4 billió euro, az adósság másodpercenként kb. 2.500 euróval nő. Csak a kamatokra évi 66 milliárd eurót fizetünk. miért nem jön ki az állam adóbevételével, hanem minden évben új hiteleket kell fölvennie? Mert a pénzt a világba szórják, és értelmetlenségekre költik, ahelyett, hogy a német szükségletekre koncentrálnának! 2004-ben 80 milliárdos új adósságcsinálással kell számolnunk, ami az adósságot és a kamatterheket újra megemeli. A ma adóssága a holnap adója! Ez évente megismétlődik, és egy kormány sem elég bátor ahhoz, hogy megszakítsa az ördögi kört! Már régóta az új hitelek csak a kamatok rövidlejáratú csökkentésére jók. Az adósság visszafizetésére gondolni sem lehet, mivel az új adósságok miatt egyre nő a kamatfizetés. Az államadósság kb. 85%-át külföldön csinálják, ebből nagyfokú külföldtől való függés következik! Különösen USA-beli nagybankok állnak a hitelt adóknál az első helyen, ami a németországi politika nagyfokú USA függőségét magyarázza. De a kormányon levő politikusok nyilvánvalóan túl korruptak, gyávák és önzőek ahhoz, hogy ki akarnának lépni a kamatrabszolgaság ördögi köréből. Ragaszkodnak a nem szociális rendszerhez és a mi munkánk eredményével szorgalmasan fizetnek másokat! A népet pedig mind jobban kipréselik, szociális juttatásainkat napról napra rövidítik, de a politikai vezetők mindennek ellenére ma még degeszre tömik zsebüket parlamenti javadalmaikkal. Az egész fejlődés nem véletlen, hanem a növekvő globalizáció (azaz nemzetköziesedés) logikus következménye, mely egy alapvetően helytelen politikai rendszer következménye. Egy egészséges államban a gazdanép javát szolgálja, A BRD-ben viszont a nép szolgája a mind jobban nemzetköziesedő gazdaságnak, mely időközben teljesen elvesztette talajhoz való kötődését. A nemzetközi konszernnek mindegy, hogy számára németek, törökök vagy lengyelek gürcölnek, lényeg számára, hogy a nyereség meglegyen. Hogy itt Németországban munkahelyek szűnnek meg az olcsóbb külföldre helyezéssel, vagy hogy németek az utcán állnak-e munka nélkül, mert idegenek végzik az országon belül munkájukat, az sem a gazdasági, sem a politikai vezetőket nem érdekli. Ők gátlástalanul megszüntetik a szolidáris közösséget. Még több külföldi jön! Az uralkodó politikusok Németországot bevándorlási országgá szeretnék tenni. Eszerint idegenek millióinak is legyen része az állítólagos jólétből. Munkát akarnak, lakásokat és szociális juttatásokat Németországban. Az utóbbi évtizedekben már 10 milliónál több idegen jöhetett Németországba, és az EU keleti bővítése miatt további 6 millió idegen szándékszik ezt megtenni. Ez a tömeges vándorlás semmi esetre sem old meg szociális problémákat, de a mieinket határozottan megoldhatatlanabbá teszi! Beszéljenek a tények: a számontartott külföldiekből csak 2 millió fizet a nyugdíjbiztosításba, de a külföldiek 22%-a szociális segélyből él. Az itt tanuló és a munkanélküli külföldiekre 18 milliót fordítunk, az itt élő 1.9 millió külföldi gyerek évi 3.7 milliárd családi pótlékot kap. Már van 5 millió munkanélkülink, de a politikusok még több idegent akarnak idehozni! A német munkanélküliek milliói számára ez drasztikusan lecsökkenti a munkábaállás lehetőségét. Fennáll annak a veszélye, hogy ilyen megterhelésre szociális pénztáraink kiürülnek, Munkanélküliekből a pénzek igazságtalan szétosztása és a megdöbbentő takarékossági intézkedések (Hartz IV/II. munkanélküli pénz) miatt legrövidebb időn belül reménytelen szociális esetek. Amíg idegenek állami támogatást élveznek, addig egyetlen német az állami támogatását sem szabad lecsökkenten! A bevándorolt idegenek különféle elképzelései külön robbanásveszélyes dolog. A bűnözés elsősorban azokban a városrészekben nő meg, ahol németek idegenekkel gettókban a legzsúfoltabb körülmények között kénytelenek együttélni. Ezekből az állapotokból nincs menekülés. A német fiatalság különösen a nagyvárosokban kisgyerekkortól kezdve belekerül a szegénység, képzéshiány, hiányzó kilátások, kábítószerek, erőszak, multikulti, bűnözés és gátlástalanság veszélyes útvesztőjébe. Így teszi tönkre a liberál-kapitalizmus gyermekeink jövőjét teszi ezeket saját hatalma megtartásának könnyen használható eszközeivé! A kapitalizmus felülről teszi tönkre a szolidaritást, a tömeges bevándorlás alulról! A globalizáció a kizsákmányolással egyenlő! Durva nyereségre való törekvés, erősödő tömeges bevándorlás és szociális leépítés határozzák meg továbbra is ennek a rendszernek a további alakulását. Az európai unió, a politikai hatalmasok és a nemzetközi vállalatok hatalmi egyesülése minden hatalmat a maga számára akar. A nemzeti határok, törvények és az önállóság átadják helyüket a központi diktatúrának. Ezzel megsokszorozódnak az európai szociális és gazdasági problémák, és még megoldhatatlanabbakká válnak. És ez is a cél. Mert erre a függőségre alapít a korrupt politikai vezetők hatalma és a multik vezetősége. Varázsszavuk a globalizáció. Az országok és népek a feloldódás állapotában vannak, a nemzeti szolidaritási közösség helyét a multikulturális osztálytársadalom kívánja elfoglalni, ahol mindenki sajátmaga törődik az érdekeivel. Szociális igazságosságnak nincs helye az egyéneknek ebben az osztályharcában, mert a természetes egyenlőség előfeltétele a szolidáris csoportérzésnek, és az eltűnik itt. A politikai vezetők és a multivállalatok urai azt akarják, hogy a gazdag és szegény-közti különbség egyre nagyobbá váljon. Mert csak akkor tudják emberek millióit gátlástalanul kizsigerelni. Nincs erejük arra, hogy védekezzenek, mert reggeltől reggelig azzal vannak elfoglalva, hogy saját létminimumukat biztosítsák. Az amerikai minta szerinti 24 órás társadalom veszélyeztet bennünket. Fizetett rabszolgák és bizonytalan mini-állások a teljes foglalkoztatottság helyett. Már ma sok helyen nem képes egy-egy család egyetlen jövedelemből normális életszínvonalban élni. Visszatérés a napidíjra? A munkakörülményeket egyre inkább kényük-kedvük szerint diktálják a nagyvállalatok vezetőségei. Akinek ez nem tetszik, annak nem jut munka. és ki harcol ma a német munkavállalók jogaiért? Talán a szakszervezetek számos gazdasági botrányukkal és egymásközti állástologatásukkal? Nagy tévedés! A kizsákmányolás vagy a társadalom szegélyére tolás a németek millióinak esélye a jövőre nézve. A kapitalizmus nem reformálható! A német szociális jogrend, mely százéves hagyományra tekint vissza, hosszú ideig adott nekünk védelmet és biztonságot. ezeket a nemzeti törvényeket szüntetik meg a globalizáció keretében. Globális hatalmi kartellek, mint a WHO gondoskodnak arról, hogy a nemzetközi határozatok bármely nemzeti jogot felülírhatnak. a tarifaszerződéssel elvesztik hatóerejüket, a felmondás elleni védelmet gyöngítik, a betegség esetén történő fizetést csökkentik, éppen úgy a munkanélküliek anyagi támogatását. Az állam nem támogatja polgárait! A választási ígéretek csaló látszata mellett az orvosi ellátást tovább rontják, a nyugdíjszintet csökkentik, iskolákat és kórházakat beruházók kezére játszanak, és közhasznú berendezéseket a kapitalista fölértékelési logika szerint elracionálják. A képzés és egészség áruvá válik, melyeket csak a jobban keresők tudják megengedni maguknak. Képzés nélkül nincs kilátás jobb állásra, és egészség nélkül nincs teljesítőképesség. Az állami alapellátást, mint vizet, áramot, postát, távközlést és vasutat már magánkézbe adták, ami a nép tulajdonának elrablása, amiért mi németek sok éven át adót fizettünk! Segíteni nem segített ez a felelőtlen kiárusítás, mert minden államkasszát kirabolnak idegen érdekekért. Ez a rendszer javíthatatlan, melyet sürgősen fel kell számolni! Új kezdet Németországnak. Szociális igazságosság csak közösségben lehetséges. Az egyetlen természetes közösség. A közösségnek kell végre minden politikai, gazdasági és kulturális törekvésnek a középpontjává válnia. Mi nacionalista szocialisták újrakezdést követelünk Németországnak! Olyan politikai vezetésre van szükségünk, amelynek megvan ahhoz a bátorsága, hogy kiszabaduljon az államfölötti, globális kartellek karmaiból, és újra értünk, németekért politizáljon. Ezt természetesen sokkal könnyebb kimondani, mint megtenni. De aki fölismerte, hogy a meglevő rendszer nem képes arra, hogy megoldja nemzeti és szociális problémáinkat, az szükségszerűen eljut annak fölismeréséhez, hogy alapvető változásokra van szükség. Ezek a változások nem következnek be maguktól. És biztosan nem következnek be, ha a fennálló rendszerpártok maradnak uralmon, akiknek a jelen problémái a bűnei, melyeket felelőtlen pazarlásukkal, hibás gazdaságpolitikájukkal, téves idegenpolitikájukkal és korrupciójukkal okoztak. Az adóssághegyet szívesen lehordhatják saját jövedelmükből, de az újrakezdés a nép joga. A BRD billiós adósságait mi sem el nem ismerjük, sem nem fizetjük ki, az új bérlő sem fizeti ki a régi lakbéradósságát! Államosítás globalizáció helyett. Szociális igazságosság csak ott lehet, ahol a gazdaság a népet szolgálja. Csak ha a munkások, vállalkozók és állam köre bezárul, akkor lehetséges az értelmes együttlét mindannyiunk javára. Ennek szükséges föltétel, hogy helyi talajon álló vállalatpolitika, szociális felelősség és népre alapított jövőkép egyensúlyban vannak. Ez nem érdekli a nemzetközi konszerneket, mert ezek nem ismerik a nép és felelősség fogalmát, csak a nyereséget és hatalmat. Az ismert nagyvállalatok az autógyártól a gyors-élelem vagy bútoreladók tanulatlan dolgozókat foglalkoztatnak a legnyomorúságosabb éhbérért, hogy a végén csak ez a kérdés marad: vegetálsz még, vagy már fűbe haraptál? Ilyen munkahelyekre nincs szükség Németországban! Olyan politikai vezetésre van szükségünk, mely az ilyen trükköket nemzeti szinten megtiltja. Mi nemzeti szocialisták követeljük, hogy a nemzetközi nagyvállalatok üzleteiket ne a német nép hátán űzhessék. Ehelyett nemzeti talajból jövő gazdaságra van szükség, szükség esetén újraalapítandó vállalatok, hogy hosszú távon a német középipar újra a német gazdaság gerincévé váljon. Védővámokat kell bevezetni, hogy ne tudják kirabolni a német gazdaságot. Az államosítás önállóságot jelent. Minden létfontosságú területen lépésről lépésre a lehető legnagyobb önellátásnak kell a célnak lenni, mert a fölösleges behozatal munkahelyeket vesz el itthon, és függőséget teremt. Az önállóság része az alapellátás is! Egy szuverén államnak önmagának kell megoldania polgárai alapellátását. Az elemi területeket, mint a vizet áramot, postát, távközlést, vasutat, iskolákat, kórházakat és az ehhez tartozó infrastruktúrát nem szabad magánvállalkozók, és semmi esetre sem idegen vállalatok kezébe adni. Az alapellátásnak a nép tulajdonában kell maradnia! Az államosítás németeknek jelent munkát itt, saját országunkban! Nincs szükségünk nem szociális napidíjas-politikára, hanem tisztességesen megfizetett teljes foglalkoztatásra, amely valóban szociális életszínvonalat, és ezzel a sokgyermekes családok megfelelő ellátását biztosítja. Egy németnek sem kell hagynia magát kizsákmányolni a globális konszernektől, és nem nyomhatják többet szociális takarékossági intézkedések a létminimum szélére. Ehelyett minden németnek joga lesz a munkára, mert mi úgy véljük: aki valamit akar a közösségtől, annak tennie is kell valamit a közösségért. Így működik a szociális biztonság elve! A tömeges bevándorlást le kell állítani! A gazdaság nemzetivé tétele az egész társadalmi forma nemzetivé tételével elválaszthatatlanul össze van kötve. Már ma nyilvánvaló, hogy a milliós nagyságrendű bevándorlás és a külföldiek integrációja nem oldja meg problémáinkat. A gazdasági és szociális hibák miatt eszeveszett dolog az amúgy is csekély létteret Németországban még több emberre akarni elosztani. A külföldiek és családjuk visszavezetése hazájukba elkerülhetetlen, ha a szociális rendszer újra működőképessé kell hogy váljon. Ez nem embertelen, hanem teljesen természetes. Minden népnek joga van saját túlélését biztosítani. Ezt a jogunkat vesszük igénybe. csak a multikulturális társadalomtól való eltávolodás a népi közösség felé képes szociális igazságosságot hozni! A tömeges bevándorlás és a külföldiek integrációja csak a globális hatalmi kartelleknek és a nemzetközi konszerneknek hoz hasznot, mert az így előálló embermasszát így tetszésük szerint ott tudják kizsákmányolni, ahol a hely a legtöbb nyereséget nyújtja. Pontosan ennek kell megváltoznia! Németország nem tartózkodási hely, hanem a mi hazánk. Itt nincs hely a spekulánsoknak, a kizsákmányolóknak, a globális játékosoknak, parazitáknak és multikultiknak! Szuverenitás a külföld előtt való hajlongás helyett. A BRD megalapítása óta nekünk németeknek csak kötelességeink vannak de jogaink nincsenek. Németek milliói robotolnak idegen érdekekért, mert e politikusok milliárdos összegeket szórnak szét a NATO és az EU globális hatalmi kartelljaiba. A kötelező tagság ezekben a kartellekben nem német érdekeket szolgál, és bennünket más hatalmak vazallusaivá tesz. A NATO tagság nem jelent mást, mint azt, hogy cinkosaivá válunk az USA pénz és hataloméhes elnyomó politikájának. Eu tagság nem jelent mást, mint egy Európát amerikai minta alapján működő uraló központi kapitalizmus cinkosaivá lenni. Hatalmas szabadságrablás, mely az uralkodó szövetségi pártok akaratára egy Eu-alkotmánnyal erőszakosan keresztülviendő cél. Nem kérünk ebből tovább! Olyan politikai vezetésre van szükségünk, amely elég bátor ahhoz, hogy visszahozza állami jogainkat! Mi nemzeti szocialisták kilépést követelünk a NATO-ból és az EU-ból, és reméljük, hogy Európa népeinek is van bátorsága ehhez a lépéshez, hogy Európa végre megszabaduljon Amerika politikai, gazdasági és kulturális befolyásától. Nincs értelme még több milliárd kiadásának az EU eszeveszettség finanszírozására, az amerikai háborúkra és külföldi bevetésekre, ún. fejlődési segítségre, vagy gyanús emberségi szervezeteknek (ENSZ). Ezt a pénzcsapot szerte a világba sürgősen le kell zárni. Csak nemzeti szocializmus jelent szociális igazságosságot minden német számára! A nemzeti politika egyben szocialista is?Igen, mert a nemzeti szocialisták nem csak nemzeti síkon akarunk változást. Szociális változások is szükségesek. Mi a különbség a nemzeti és a szociális változások között, és miért vannak mégis elválaszthatatlanul összekötve egymással?
Egyszerűsítve kifejezve:
Egy független államnak mindkettőre szüksége van.
Ha mi például:
Ezek nemzeti változások. De ezektől nem szűnnek meg az alapvető szociális problémák az országban. Ahhoz szociális változások szükségesek! Mert mi haszna annak, ha megszabadulunk a globalizációs őrülettől, ha még mindig németek milliói kenyér és munka nélkül vannak? Ha a képzés és az egészségügy még mindig a jól keresők kiváltsága? A kapitalista könyöktársadalom szociális ferdeségét maradéktalanul föl akarjuk számolni szolidáris társadalom elvével akarjuk helyettesíteni. Mindenkinek joga lesz munkára, de kötelessége is, hogy tisztességes munkát végezzen és részét hozzáadja a közösséghez. Minden németnek legyen azonos képzési esélye, azonos egészségügyi ellátása és azonos nyugdíjjogosultsága, függetlenül attól, hogy jómódú vagy szegény környezetből származik. A gazdaságot nemcsak a nemzet tulajdonává kell tenni, hanem szocializálni is kell, hogy a népnek haszna legyen belőle. A német területen tevékeny összes globális játékos tevékenységét meg kell szüntetni, tulajdonukat elvenni és német vállalatokkal kell azokat pótolni. Újra német jognak kell érvényesülnie a szociális munkafeltételek és a munkavédelmi törvények esetén. Az alapellátás (víz, áram, gáz, telefon, posta, vasút, iskolák, kórházak, egyetemek, infrastruktúra (utak, csatornák, stb...)) nem szabad, hogy magánkézbe jusson, hanem a nép tulajdona kell, hogy legyen. A tőzsdéket, a nemzetközi spekulánsok táptalaját be kell zárni. A bankokat állami tulajdonba kell venni. Ezek szocialista változások, melyekkel szociális igazságot lehet minden német számára biztosítani. Ezért mi nemcsak nemzetiek vagyunk, hanem szocialisták is. Szocialista elképzeléseinket azonban csak egy nemzeti Németországban lehet megvalósítani, mert mi nem tudjuk, és nem is akarjuk az egész világ szociális államának szerepét játszani. Csak nemzeti politika garantálhatja, hogy a nép által előállított javak nem idegen érdekeket, hanem saját javunkat szolgálja. Csak ebben a nemzeti keretben tartható fenn egy szolidáris közösség, mellyel népünk jövője biztosítható. Szabad, szociális, nemzeti
Egy kiáltás hallatszik a nemzeti ellenállásban:
Ez politikai követelés és önvallomás egyszersmind. Különösen a nemzeti szervezetekben tevékeny fiatal radikális aktivisták tartják ezt a három, kifejező szót, azaz szabad, szociális, nemzeti valóságos életérzésként számon. Szabad, szociális, nemzeti.- ezek a kulcsszavak kifejezik politikai céljainkat, hogy miért harcolunk, és hogy mit utasítunk el! Szabad, szociális, nemzeti- ilyenek vagyunk. És legyen ilyen mindenki, aki beáll sorainkba és velünk együtt harcol! Szabad, szociális, nemzeti- ez a mi harcunk, a mi küldetésünk. Küldetésünket célzott kampánnyal mutatjuk be nyilvánosan. Ezen a kampányon keresztül informálunk TÉGED, hogy hogyan gondolkozunk, amikor szabad, szociális, nemzetiről beszélünk. Olvasd el figyelmesen jelentésünket, és döntsd el magad, hogy osztod-e követeléseinket és életérzésünket. TE is szabad, szociális és nemzeti vagy? Jelszavainkat, szabad, szociális, nemzeti erőteljesebben kell, hogy megismerje a nyilvánosság. A kampány fő hirdetési eszköze a jól bevált nadrágzsebformájú matrica. Kézhezálló és hatásos! Könnyen magunkkal vihető és terjeszthető. A matrica mellett természetesen sok más propagandaeszköz is van arra, hogy a szabad, szociális, nemzeti jelszavakat a nyilvánosságnak terjesszük. Az alkotó elméknek biztosan más ötletei is vannak! Jelszavainknak, szabad, szociális, nemzeti fel kell tűnniük, és meg kell szólítaniuk az embereket. De hol a leghatásosabb az ilyen kampány? Általában: mindenütt, ahol fiatalok vannak. Mindenütt, ahol jól fogadják jelszavainkat. Mindenütt, ahol nyárspolgárok és jóságos polgárok bosszankodnak miattuk. Alapvetően magad is előállíthatod a matricákat. Egyszerűen hozd le a hálózatról a matrica képét, és menj vele bármelyik nyomdába. A .jpeg fájlt a legtöbb nyomda tudja olvasni. megvilágítani, és abból nyomdai lemezt készíteni. Véleményünk szerint nagyon jól csinálja őket az "Északnémet nemzeti Médiák" nevű nyomda. Ha nem akarsz magad foglalkozni az előállítással, nézz körül környékeden a szabad erőknél. Lehet, hogy már kész matricákkal tudnak szolgálni. Korrupt politikusok országunkat a nép akarata ellenére politikailag, gazdaságilag és katonailag lépésről lépésre a nemzetközi függőségbe vezették. Hatvan évvel a háború után Németország az ENSZ tagállamaként még mindig távirányítás alatt áll. A BRD alaptörvényét a szövetségesek az USA vezetése alatt alkották meg. A BRD elismerte ezt az idegenek által hozott alaptörvényt és az Odera-Neisse határt is végső határként, és lemondott a német keleti területekről. A BRD kormánya hozzájárul ahhoz, hogy a NATO kényszertagság keretében az amerikai hatalmi és politikai célok keresztülvitele érdekében egységeink világszerte segédcsapattá alacsonyítva tevékenykedjenek. Az uralkodó pártok egységesen árusítottak ki bennünket az EU kapitalista gazdasági kartelljének, és hatalmi jogainkat hivatalosan szögre akasztották. Évtizedek óta fejőstehene vagyunk. Mi fizetjük a legtöbbet, és szavunk a legkevesebbet számít. Időközben az uralkodó pártok, melyek a gazdasággal a legszorosabban össze vannak fonódva, szociális rendszerünk megszüntetését propagálják a tőke magánkézben levő globalizált világának javára. Idegen érdekekért dolgozunk, idegen érdekekért fizetünk, idegen érdekekért vérzünk. Legyen vége ennek az idegenuralomnak! El a korrupt rendszerrel, mely bennünket 60 év óta elad a szövetségeseknek és a nemzetközi tőkének! Csak egy új rendszer képes Németországot végre kivezetni a kényszerszövetségekből, mint NATO, ENSZ és EU. Mert szabadok akarunk lenni, mint apáink voltak! Szabadok, hogy magunk határozhassuk el, ki ellen, mikor és hol harcoljanak katonáink. Szabadok, hogy saját, stabil pénzünk legyen, és magunk határozhassunk gazdasági kérdésekben. Szabadok, és nem távirányítottak. A szervezett nemzetközi tőke nyomása hazai gazdaságunkat föllazította, fölvásárolta és idegen érdekek játékszerévé tette. A szintén támogatott tömeges bevándorlás nemzeti szociális rendszerünk összeomlasztásával fenyeget. Míg korrupt politikusok támogatják a konszerneket abban, hogy munkahelyek és munkánk idegen országokba települjön, itthon rendszeresen leépítik a szociális gondoskodást. A munkát mind gyakrabban idegenek végzik (itthon is). Munka nélküli németeket szociális-ellenes nyomorító programokkal ("reformokkal") a tömeges szegénységbe taszítják. A bérek, nyugdíjak, egészségügy és életszínvonal mellett a képzési színvonalat is az amerikaival egy szintre alacsonyítják. Mint több buta ember! Mind több szegény ember! Így mi németek elkerülhetetlenül rabszolgaszerű függőségbe kerülünk, ahogy ezt a kapitalista világrend kívánja. Az állam nem vállalja törődési kötelezettségét, amikor az alapszolgáltatásokat, mint víz, áram, kórházak magánkézbe adja. A tőke növekszik, a nép kivérzik. Ez a rendszer számtalanszor bizonyította, hogy aszociális és népellenes. Szociálisan igazságos az lenne, ha annak eldöntése, hogy melyik orvos kezel és hogyan kezel, az nem az anyagi lehetőségektől, hanem csakis és kizárólag a beteg állapotától függne. Szociálisan igazságos az lenne, ha az, hogy egy gyerek melyik iskolába jár, és hogy továbbtanul-e, nem függene attól, hogy mennyi tandíjat kell a szülőknek fizetni, hanem csakis és kizárólag a gyerek intelligenciája és szorgalma döntené el. Csak akkor, ha ilyen negatív példák érvénytelenek lennének, lenne Németország a szociális államhoz vezető úton. De ezt nem magánkézbe adással érjük el, hanem azzal a tudatta, hogy egy állam minden polgárának javát kell, hogy nézze, és nem csak egy jobban kereső kisebbségét. Nemzeti és szociális Németországra van szükségünk. Ezért ezt az aszociális rendszert nem reformálni, hanem megdönteni akarjuk, és helyébe egy nemzeti és szociális Németországot tenni. A globalizációs őrület jegyében a nemzeti szükségleteket, szabványokat és védőmechanizmusokat egy gátlástalan világgazdaság kénye-kedve szerint dönti le. Valaha szuverén államokat a nemzetközi fináncpiacok nyomása globális kényszerszövetségekbe nyom, és gyakorlatilag megszünteti őket. Minél globálisabb minden, annál áttekinthetetlenebbül és ellenőrizhetetlenebbül terjed a politikai és gazdasági hatalmi egységek maffiaszerű szövetkezete. A gazdaság jelentős részei elvesztették kötődésüket a talajhoz, és profitéhes letelepülési logikájukkal milliókat döntenek munkanélküliségbe és szegénységbe. Ezt a hibás fejlődést meg kell szüntetni! Németország számunkra nem "telep" hanem ez a hazánk. A gazdaságot vissza kell raknunk helyére: a saját országunkba. Nem a nép szolgál a gazdaságnak, hanem a gazdaság a népnek! A gazdaságnak vissza kell térni eredeti céljához: a saját népnek kell munkát adnia és szociális biztonságot, hogy legyen jövőnk. Korunk nagy problémái: tömeges munkanélküliség, tömeges bevándorlás, és tömeges szegénység nem globálisan megoldható problémák, hanem csakis nemzeti szinten. Ott, ahol áttekinthetők és körülhatárolhatók. A nemzeti politika az egyetlen védelem a bűnös globalizációs politika ellen, mely belátható időn belül minden nemzeti önállóságot lehetetlenné tesz, és minden szociális közösséget fölszámol. Csak a nemzeti tudat teszi lehetővé egy nép összetartozását és összetartását. Csak aki magát egy közösség, egy nép és ezzel egy nemzet részeként fogja föl, fogja a közösség érdekét a sajátja elé tenni. egy ilyen egészséges nemzeti tudatot a meglévő rendszer nem ismer. A rendszer politikai irányvonala világossá teszi, hogy a korrupt politikusoknak nem áll érdekében, országunk védelme a globális kizsákmányolással és a tömeges kifosztással szemben. Ellenkezőleg! A rendszeres kizsákmányolást és rablást felülről kezdeményezik. Számunkra ezért nyilvánvaló, hogy ha népünket meg akarjuk szabadítani a tőke bilincseitől, és gyermekeinknek egészséges jövőt akarunk teremteni egy nemzeti és szociális Németországban, akkor ez ellen a rendszer ellen minden eszközzel harcolnunk kell! Harcolunk egy olyan rendszerért, mely alapvetően szembenáll a jelenlegivel, a kapitalizmussal, mely a népközösségen alapul, és tudatosan fordulunk el a ma uralkodó kapitalisztikus rendszertől. Egy nemzeti közösség, egy nép nehéz időket képes átélni; a mai rendszer a könyök-társadalmat támogatja, melyben mindenki maga képviseli saját érdekeit, és az én minden mást fölött áll. A rendszerrel és a tőkével szemben harcunk nemzeti harc! Így határozzuk meg, hogy mi szabad, szociális és nemzeti. A német akadémia egy szemináriuma: Fölszabadító nacionalizmus és imperializmusellenesség.
http://www.die-kommenden.net/
Iszlám terrorizmus az US-imperializmus következményeként. A német akadémia az "erőszak, bűntett és erkölcs" fogalmakkal foglalkozott. A német akadémia (NA) első szemináriumát idén az erőszak, bűntett és erkölcs fogalmaknak szentelte. Nem előadásokat nyújtottak a résztvevőknek, hanem munkaüléseket, ahol aktív részvétel volt kívánatos. A résztvevők így kihasználták az alkalmat, hogy önállóan résztvegyenek a nemzetpolitikai fogalomalkotásban. Tekintve a vitákat a nemzetközi terrorizmusról, a szemináriumi téma különösen aktuális politikai jelentőséget kapott. Florian Geyer Miután Jürgen Schwab bevezetőt mondott a fogalmakról, 14 munkacsoport alakult, akik az "erőszak" téma különféle szempontjait dolgozták föl. A munkacsoportok vezetői az eredményeket bemutatták az egész csoportnak, és ennek során a résztvevőknek részletes vitákra nyílt lehetőségük. Az 1. sz. munkacsoport az "erőszak" szociológiai fogalommeghatározásával foglalkozott. A középpontban az a fölismerés állt, hogy erőszak fizikailag dolgok, valamint fizikailag és pszichikailag személyek és csoportok ellen irányulhat. Az erőszak szociológiai fogalma magába foglalja a strukturális erőszakot, amely politikai és társadalmi-gazdasági erőn alapul. Ez a társadalomgazdasági erőszak a politikailag másként gondolkodók ellen a meghatározó eszköze az országunkban uralkodó osztálynak. A nemzeti ellenzék tagjait folyamatosan veszélyezteti a munkahely és a lakás elvesztése, hátrányok az iskolában, szakképzésben és az egyetemen. A családi kapcsolatok szétverése, a jóemberi uszítás a médiákban, és antifasiszta erőszak az ellenzék és tulajdona ellen (autó, lakóépület). A nem ritka együttműködés az állami (belügyminisztérium, biztonsági hivatal, politikai rendőrség) és a nem állami társadalom (médiák, antifasiszta szervezetek) között jellemzője a BRD rendszerének. Az úgynevezett "jobboldali erőszak"-ot az antifasiszták és külföldiek ellen, mely a teljes statisztikában pár ezrelékként jelenik meg, túlnagyítva mutatják be a nyilvánosságnak, hogy az átlagpolgárt fenyegető jobboldali erőszak téves képét terjesszék, és a nemzeti pártokat ezzel választhatatlannak mutassák be, mivel veszélyeztetik a közösséget. Míg a rendszer erői a jobboldali veszélyről beszélnek, elterelik a figyelmet a második munkacsoport eredménye szerint arról a tényről, hogy az erőszak dicsőítése a BRF liberalisztikus rendszerében szabály és nem kivétel, elsősorban akkor, ha az erőszak bemutatásával keresni lehet, mint a filmiparban. Példaképpen a munkacsoport egy esetet tárgyalt meg Nürnberg városából. Az ottani városi könyvtárban egy 9 éves kisfiú egy comic könyvet (Lagos cápái) kölcsönzött ki a gyerekosztályon, amelyben undorító kínzásokat és pornográf jeleneteket mutatnak be. A város nemzeti tanácsosa, Ralf Ollert felhívta az esetre Nürnberg kulturális bizottságának a figyelmét. A városi tanács vörös-fekete többségi csoportja az NPD-t melynek Ralf Ollert tagja, a jobboldali erőszak előidézőjének nevezi. A munkacsoport egy tagja szerint ennyit a hitelességről. Ezen túl a résztvevők fölismerése szerint egy erkölcsös államnak ügyelnie kéne arra, hogy gyerekek kezébe ne jusson erőszakot dicsőítő és pornográf irodalom. Ilyen követelések süket fülekre találnak a rendszer urainál, akik rossz lelkiismeretük megnyugtatására úgy vélik, a jobboldali erőszak növekedett. Ugyanígy a 3. sz. munkacsoport megállapította, hogy a médiákban az erőszak bemutatása mindennapossá vált. Az egyetlen kivétel, amikor az erőszak nyílt bemutatását elítélték, Mel Gibson "Krisztus Passiója" c. vitatott film volt. A politikusok és a médiák álszent elítélése mögött egyes-egyedül az ok áll, hogy a bibliahű film zsidó figurákat nem kizárólagosan ugyan, de egyeseket közülük a Jézus elleni erőszak oka és tetteseként mutatott be. Míg a Hollywoodi filmekben különben a tettesek az amerikaiak és zsidók ellenségei, Gibson filmje nyilvánvalóan megtörte ezt a tabut. És az uralkodók most hirtelen úgy vélik, hogy el kell ítélniük a filmekben bemutatott erőszakot, mert zsidókat mutattak be embertelen cselekedetek kivitelezői és előidézőiként (Jézus keresztre feszítése). A résztvevőket ez a Hohmann esetre emlékeztette. Hogy a Gibson filmet Jézus szenvedéseiről a németországi zsidók tanácsával együtt közös nyilatkozatban a két keresztény vallás képviselői is elítélték, a munkacsoport résztvevői szerint jellemzi a két keresztény hivatalos egyház szellemi állapotát Németországban. A 4. sz. munkacsoport a nők elleni erőszakkal foglalkozott. Eredményképpen megállapították, hogy a német nők elleni erőszak a német erkölcsi ideálnak ellentmond. De az erkölcs nem egységes, és nem mindenütt ugyanolyan, ezért a résztvevők elutasítják a német hadsereg külföldi bevetéseit a nők állítólagos vagy tényleges elnyomásával a moszlém államokban indokolni. A személyes szabadság és a női egyenjogúság európai és nem utolsósorban germán népek kulturális eredménye, mely nem vihető át általánosan más kultúrákra. Minden nép feleljen meg a saját erkölcsi ideáljainak. az úgynevezett "emberi jogokat" a résztvevők egyhangúan elítélték, mivel ezek csak az USA ajtónyitói a nyersanyagok elrablására és új piacokhoz. Az 5. sz. munkacsoport a nemzetközi politikában vizsgálta meg az erőszak kérdését. A médiákban- ezt állapították meg- folyamatosan váltogatják a fogalmakat. Ezért világosan ki kell mondani: Míg a régi európai népjog sok független állam pluralisztikus hadi jogát ismerte, a modern nemzetközi jog, mely a párizsi előszerződések és az 1919-es népszövetségi szerződésben van lefektetve, minden államnak megtiltja a hadviselést, melyek ezek után nem szuverének. Ezt az erőszaktilalmat, mely az 1945-ös ENSZ-határozatban is meghatározó volt, a 2003-as Iraki háború következményeként legyengítették. A két kiválasztott állam mai erőszakmonopóliuma (USA, Izrael) a határtalan, globális partizánháborút provokálja. A résztvevők szerint a német nacionalizmus feladata Bush és Sharon tettes voltának állandó bemutatása. Hasonlóképpen hangsúlyt kapott, hogy Hegel jogfilozófiájának értelmében a jog fogalma csak az államon belül használható, mert a feltétele a jog konkrét állami erőszakszervezetek (törvénykezés, rendőrség) létezése. Ilyen jog nemzetközi szinten nem létezhet. Az úgynevezett "nemzetek joga", aminek értelmében háborúban a civil lakosságot és hadifoglyokat kímélni kell, az európai nemesség lovagi becsületkódexéből ered, és ez más világrészeken, mint a vadnyugaton vagy a deszpotikus keleten, vagy akár távolabbi európai helyeken, mint pl. a Balkánon soha nem működött. Az USA, mely az ellenséges népeket soha nem ismerte el jogi személyként, Irakban elveiknek megfelelő ellenfélre találnak. Irakban sok éves brutális vérontás vár az amerikaiakra. A 6. sz. munkacsoport az ún, emberi jogok és a nemzeti azonosság megtartásának ellentétével foglalkozott. Kritikusan említették a nemzeti Ralf Ollert emberi jogi megjegyzése a nürnbergi városi tanácsban: Azonosságunkat saját országunkban megtartani és megőrizni emberi jogi kérdés, mely kötelez bennünket. A munkacsoport véleménye szerint az emberi jogok ideológiájának nem célja a népi különbségtétel, hanem annak támogatói egyszerűen egységes embert szeretnének kialakítani. A német ezek szerint ugyan (látszólag) megtarthatja nemzeti azonosságát például Nürnbergben, de csak egy multikulturális párhuzamos közösség keretein belül, mint pl. New-Yorkban. A nemzetileg homogén állam képével, melyet a nemzeti oldal kíván, az emberi jogi elmélet homlokegyenest ellenkezik. Nemzeti politikusok az ún. emberi jogok helyett Európa számára népi-nemzeti nagyterek rendjét kell hogy követeljék, hogy ezen belül a németek létezési jogát is biztosítsák. A 7. sz. munkacsoport ehhez kapcsolódva foglalkozott az emberi jogok és a népgyilkosság problémájával. Megállapították, hogy az emberi jogok ideológiája nem akadályozza meg a népgyilkosságokat, inkább támogatja azokat. A népeket először megfosztja nemzeti állami önállóságuktól és lefegyverzi őket, hogy aztán védtelenül az emberi jogi vágóhídra hajthassa őket. Aktuális példaként az ezidőszerint folyó etnikai tisztogatásokat a szerbeken Koszovóban említették, melyet az USA-val szövetkezett albán egységek végeznek. Megoldást csak a szerb állam önállóságának visszaállítása jelentene, amely Koszovó visszafoglalását jelentené. A 8. sz. munkacsoport az állami erőszak és az idegen megszállás problematikájával foglalkozott. Megállapították, hogy Németország 1945 óta katonailag és szellemileg el van foglalva. Horst Mahler állásfoglalása kapcsán a munkacsoport különbséget tett egy népjogilag legitim birodalmi rend és egy megszállói kényen alapuló idegenek kényszerítette rendszer között. Mindkét rend szükséges a helyzet következtében. A működő, idegenek kényszerítette rendszer segítségével folytatódik az állami önállóságától megfosztott német nép élete. A német polgárnak nem garantálja a német birodalom sem munkahelyét sem betegbiztosítását, vagy garantálni, hogy betartják a közlekedési szabályokat. A politikai cél egy teljes mértékben szuverén német állam melynek történelmi neve német birodalom. A 9. munkacsoport az idegen megszállás és terrorizmus témával foglalkozott. Középpontban a pár hete történt madridi robbantássorozat állt, mely a terroristák szemszögéből tekintve teljes siker volt, mert közvetlenül kormányváltást váltott ki. A terrorizmus a munkacsoport egyik szóvivője szerint a gyenge népek kétségbeesett és kegyetlen válasza az US-imperializmusra. Ezenkívül a résztvevők véleménye szerint az iszlám motiválta bombatámadások európai államokban az európai államok vazallus voltának következményei, és ezeket a támadásokat nyilvánosság előtt is ilyen következménynek kell nevezni. Ezzel szemben egy szuverén német állam, mely nem amerikai elnyomás alatt áll, jó lelkiismerettel nyomhatná el rendőrséggel a belül működő terrorista struktúrákat. Ennél nagyon jó szolgálatot tenne az idegenek következetes hazaküldése saját hazájukba. A 10. munkacsoport egy sajtónyilatkozattal foglalkozott, melyet a jobboldali francia újságíró, Alain de Benoist adott ki 2003 márciusában az iraki amerikai invázió kapcsán, és a világhálón keresztül terjesztette. Benoist az US bevonulást bűnös agressziónak nevezte, mely jogossá tesz minden fajta ellenakciót amerikai érdekek és személyek ellen, katonailag, politikailag, diplomáciailag és adminisztratív úton. A következő nap Benoist egy kiegészítő nyilatkozatban megállapította, hogy nyilatkozatával nem kívánt terrorista akciókat támogatni, mi több, elítéli őket, különösen azokat, melyek a civil lakosságot sújtják. Arról csak spekulálni lehet, hogy Benoist előző napi nyilatkozatában tényleg nem volt elég világos, ahogy maga hangsúlyozza, vagy ez csak taktikai sakkhúzás volt, hogy elkerülje az államügyészség vádját. A 11. munkacsoport a nemzeti szervezetek és erőszak témával foglalkozott. Ha egy nemzeti párt helyi szervezetében vagy egy bajtársi szövetségben hadi erőszak alkalmazását fontolgatnák személyek vagy dolgok ellen, pl egy US katonai berendezés ellen, egy ilyen javaslat alapja két motívum lehet: nemzeti felszabadítási szándék, mely a saját lehetőségek túlbecsülésén, és az ellenség lebecsülésén alapul, vagy egy titkosszolgálati provokáció, mely a nemzeti ellenállást ilyen módon akarja céltalan tettekre ösztönözni. Mindkét esetben tanácsos óvatosnak lenni a munkacsoport szóvivője szerint. A résztvevők egyhangúan elutasították az erőszak alkalmazásának általános erkölcsi elítélését. Az ilyen eseteket mindig egyedileg, a helyzettől függően kell megítélni. A 12. munkacsoport a nemzeti felszabadított zónák és az állami erőszakmonopólium közötti feszültséget próbálta elmagyarázni. Arra az eredményre jutott, hogy a nemzeti felszabadított zónák olyan ideálnak felelnek meg, melyeket az idegenek vazallus-uralma alatt soha nem érhetünk el teljesen, vagyis hogy a nemzetiek az állami erőszakmonopóliumát egyes városokban és más helységekben alapvetően relativizálni tudják. A résztvevők elutasították, hogy a nemzeti felszabadított zónákról mint puszta elképzelésről beszéljünk, mert a társadalmi valóság mutatja, hogy a nemzeti oldalnak politikailag, szakmailag és társadalmilag a volt NDK területén több szabadsága van, mint az összehasonlítható nyugatnémet városokban és községekben. A volt NDK területén kisebb a külföldibarátság, mint nyugaton, így keleten nincsenek még Berlin-Kreuzbergi viszonyok, ahol török felszabadított területek vannak, és a következő években még nem kell ilyenektől tartani. Nemzeti felszabadított zónáknak azokat a területeket nevezték a résztvevők, ahol németek kulturális értékeik szerint rendesen élhettek. Egy belül és kívül szuverén államban a nemzeti felszabadított zónák fölöslegessé válnak, mivel az egész ország nemzeti felszabadított zónává válik.
A 13. munkacsoport szintén az nemzeti felszabadított zónákhoz kapcsolódott, mivel a nacionalizmus és önvédelem témával foglalkozott. Az alapkérdés egy, a nemzeti oldalon is vitatott fénykép volt a Landser c. nemzeti újságból, melyen harci sisakban gumibotos nemzeti aktivisták láthatóak harci pózban. Hogy az ilyen képek a nemzeti ellenállásnak hasznosak-e vagy inkább károsak, különféleképpen ítélték meg a résztvevők. Hasznosnak találták az ún. antifasiszták elijesztését, akik Nürnberg környékén tevékenykednek, azaz ugyanott, ahol a fényképet fölvették. Negatív hatásként értékelték a résztvevők a valószínű hatást, hogy az így felvettek magukat a bűnöző kategóriába sorolják, amiből az alkotmányvédelem, államvédelem és az ellenséges médiák hasznot húzhatnak.
Végül a 14. munkacsoport aktuális Bild-újság cikkeket analizált, melyekben mind az iraki, mind a palesztinai harcok esetén egyértelműen az amerikai és izraeli agresszorok oldalán foglalnak állást. Így egy Bild-cikkíró helyesli a palesztin Hamaz vezető, Jassin sejk izraeli meggyilkolását. A munkacsoport eredménye az volt, hogy a BRD-ben működő ellenséges sajtó nagy része, mindenek előtt a Springer konszern újságai nagyon jól érzik magukat egy újságírói amerikai-izraeli hadi pártban, ami, tekintve a Springer ház amerika és izraelbarát alapállását egyáltalán nem meglepő.
Információ a következő szemináriumokról:
Deutsche Akademie (DA)
Tel. 0631/16378
|